Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Fazekas István: Kossuth-kultusz Kiskunfélegyházán
104 amellyel, a függetlenségi politikai képviselőiként Holló és párthívei átalakítják a XIX.századi városképet: új városházát építenek, csinosítják a Kossuth utcát, amellyel a városháza alapkövei mellé az újabb nemzedékhez írt kívánságaikat is elhelyezik. Csak a világháború szól bele bénító hatással a 10-es években megindult lendületes városfejlődésbe, a háború befejezése előtti években Holló Lajos már Károlyi Mihály aktív párthíveként tiltakozik, (tiltakozását Károlyi meghívásával is hangsúlyozza) a háborús politika nemzetvesztő pusztításai ellen. Az 1918-19-es forradalmi eseményeket Holló Lajos már nem érhette meg. De helyére állt tanítványként, életműve folytatójaként Horváth Zoltán ügyvéd, akit 1908-tól ismerhettek a félegyháziak, ekkor beszélt először Kossuth Lajos örökségéről a Függetlenségi Párt népgyűlésén. A polr gári demokratikus forradalom idején ő volt a Nemzéti Tanács elnöke. 1919-et, a szocialista célkitűzéseket nem értette meg, vitája Héderi An- talékkal nem vezetett cselekvési egység megteremtéséhez. Az 1919-es események időszakában, még a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a március 15-i ünnep ébresztette friss jelszavakkal is 1848 emlékét. Petőfi, Ady versei hangzottak el az ezreket mozgósító népünnepélyen,.már ekkor sürgetik egy Petőfi-szobor felállítását. A Petőfi-centenárium éve éppúgy, mint az egész országban, Félegyháza is méltatlan volt Petőfi szelleméhez, akkor is, ha sikerült a Petőfi Társaság jóváhagyásával a Segesvárról illetve Budapestről mentett Köllő Miklós-szobrot elhelyezni a városközpontban. A szobor felállítása, avatása körüli bizonytalanság, bátortalanság kifejezi a Horty-korszak fenntartásait Petőfi életművével szemben. Ugyanebben az időszakban a Kossuth-hagyományok legkövetkezetesebb képviselője - több évig országgyűlési képviselő is - Horváth Zoltán. Lapszerkesztőként főleg a 20-as évek végétől a "Csonkamagyarország" cikkeiben bizonyítja, hogy bár elhatárolta magát a szocialista eszméktől, erős bizalmatlansággal, határozott elutasítással tekint Bethlen kormányának programjára, még inkább Gömbös hatalomrajutásával erősödő ébredő mozgalom törekvéseire. 1928-ban elzarándokol Amerikába, hogy részt vehessen Kossuth szobrának avatásán. Hazatérve érdekes cikksorozatban számol be külföldi élményeiről, ezek alapján azt állítja, hogy Amerika jobban megbecsüli Kossuthot, mint a magyarság. "A magyar nemzetnek Kos- suht Lajossal szemben sok és nagy bűne van. Amíg az Egyesült Államok népe nemcsak követte Kossuth tanításait, hanem a legnagyobb kegyelettel ércszobrát a köztársasági elnök szobájában Amerika legnagyobb fiának, Washington Györgynek szobrával együtt és egyenlő mértékben elhelyezte és őrzi, addig nálunk a tanításait ma sem követik, s a szobrát is, amely egyáltalán nem méltó Kossuth Lajoshoz, Budapesten csak a legújabb időkben merték felállítani. Az amerikai útnak az a tanulsága, s ez egyúttal a magyar nemzetnek lenni vagy nem lenni kérdése, hogy haladéktalanul át kell térni az őszinte és igaz, a Kossuth Lajos tanításának megfelelő demokratikus és liberális kormányzásra." A demokratikus kormányzás esélyei nem erősödtek a 30-as években, még kevésbé a 4o-es évek elején. Hitlert bíráló cikke miatt a belügyminiszter 1933-ban betiltja Horváth Zoltán lapját. Ö a lap címének rövidke változtatásával, újabb lapengedéllyel, a Független Kisgazdapárt programjához csatlakozva ismét jelentkezik, s vívja elkeseredett csatáját Kossuth tanításainak népszerűsítéséért. Tiltakozik Kossuth Deák, Tisza közös ünneplése ellen, világosan megvonja a határvonalat, amely elválasztja Kossuthot Deák programjától. Kifakadását a közös ünneplés láttán történelmi tanulsággal zárja: "Nem hallgattak Kossuth Lajosra. Pillanatnyi előnyökért feláldozták országunk jövőjét. A ‘.akájszellem Magyarország sorsát végleg hozzálántíolta a bennünket örökösen gyűlölő és kihasználó korhadt Ausztriához."
