Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Fazekas István: Kossuth-kultusz Kiskunfélegyházán
102 Deák - szerinte - nyugodt lelkiismerettel halhatott meg, azt gondolván, segített a nemzeten, ő - Kossuth - majd azon aggodalommal hal meg, hogy amit Deák tiszta, jó lélekkel, de szörnyen tévedve alkotott, örvény, melybe a nemzet belevész. 1877-ben a ceglédi százas küldöttség keresi fel Kossuthot. A látogatás nagy sajtóvisszhangot kap, amiből az is kiderül, hogy a Kossuth-tisz- telet a küldöttség tagjainak többsége számára békésen megférhet a császár tiszteletével. Az 1879-es év a szegedi árvíz tragikus hírét juttatja el Kossuth-hoz, ekkor nemcsak anyagi segítséggel támogatja Szeged újjászületését, a városépítés részletei is érdeklik. Szegedre, Bakay Nándorhoz írt levelében még azt is bevallja, meghatotta a császár megren- dültsége, résztvétnyilvánítása. 1879 egyébként jelentős fordulópont az agg Kossuth életében: Helfy Ignác tanácsára, megismételt javaslatára megkezdi iratai sajtó alá rendezését. Ezzel a rendkívül fárasztó nehéz munkával hirtelen támadt anyagi gondjai elháríthatok, s bár sohasem akart önéletrajzot írni, beszédei, levelei közreadásával talán a nemzetnek is segíthet még. Irataim az emigrációból címmel készült könyvsorozatának első kötete 1880-ban már meg is jelenhetett. Épp e nagy vállalkozás miatt több kérést időnként már-már türelmetlenül elhárít, arra is hivatkozhat, hogy egészsége - különösen látása - romlik. 1881-ben Ihász Dániel, a leghűségesebb barát halála, majd 1882-ben Garibaldi halálának híre rendíti meg az agg Kossuthot. A gyászt majdnem olyan erős fájdalommal, megrendültséggel viseli, mint 1865-ben felesége elvesztését (1865-től kezdve leveleit gyászkeretes levélpapírra írta), de azért nem szűnt meg hazája iránti bizakodó érdeklődése ezekben a nehéz esztendőkben sem. Feltételeznünk lehet, hogy a sok-sok hazai információ hatására Holló Lajos politikai programját legalább Helfy közvetítésével megismerhette. Ez a tájékozottság lehet legalább is egyik valószínűsíthető előzménye az 1886-os díszpolgárrá választást követő levelének. Az 1880-as évek közepe lényeges fordulatot jelent Kiskunfélegyháza 48-as hagyományainak történetében. Holló Lajos személyében egy kivételes képességű, tiszta jellemű függetlenségi politikus pályája kezdődik el azzal, hogy önálló lapot indít Félegyházi Hírlap címmel, s lapjában harcot indít közérdekű kulturális vívmányokért, a demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartásáért. Lapját nem a pártharcok eszközének szánta, de csatái a konzervatív gazdapárttal városszerte elismerést szereznek a fiatal lapszerkesztőnek. Új iskolák létesítésért, a városkép korszerűsítéséért, az ipar, a kereskedelem fejlesztéséért vívott szellemi csaták érdekes dokumentumai a Félegyházi Hírlap és a Félegyháza és Vidéke politikai programjának. Holló egész életében dühödt ellenzője a kiegyezés "vívmányának", nemzedékeket tanít beszédeivel, cikkeivel Kossuth tiszteletére. Csak egyetlen példa erre Móra Ferenc vallomása, aki ezt írta: "Holló Lajos tanított meg Kossuth magyarjának lenni." Kossuth díszpolgárrá választását tehát a Holló mögé felsorakozott függetlenségiek kezdeményezik, a képviselőtestület 1886. augusztus 8-án dönt az előterjesztésről. A választás körülményeiről, viszhangjáról Fekete János tanulmánya ismeretében nem kell itt bővebben szólnunk. A Kossuth- kultusz folytonosságának építéséhez azonban megkerülhetetlen annak hang- súlyozása, milyen lényeges erősödést jelent Kossuth és Kiskunfélegyháza újabb találkozásában a díszpolgárrá választáshoz kapcsolódó levélváltás. Kossuth késlekedéssel válaszol. Már említettük, hogy iratai sajtó alá rendezésének munkái foglalják el legtöbb idejét. A 8 oldal terjedelmű levél azonban sejteti, hogy maradandó hatású választ kívánt adni a megtiszteltetésre. A város vezetői nem siettek az ismertetéssel, mintha megsejtették volna, hogy a közreadás megerősíti Holló Lajos választási
