Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Fazekas István: Kossuth-kultusz Kiskunfélegyházán
101 A losonciak táviratszövegét közölte is a lapban, hogy ezzel hasonló lépésekre bátorítsa az egyesületeket. Bizonyos, hogy a félegyházi Népkor is üdvözölte, mert a lap február 1-i számában közölt "sokaknak" fogalmazott nyílt levélben Kossuth a félegyházi Népkört is megemlíti. Kiss József hivatkozása alapján könnyen föllelhettük a Széchenyi Könyvtár hírlaptárában a lap megmaradt példányát. Madarász személyesen hozta a levelet, s közreadta Kossuth Lajos szózata mindazokhoz, akik róla szívesen megemlékeztek címmel. A címzettek teljes felsorolása után Kossuth valamennyiüknek köszönetét nyilvánítja. A legfontosabb részlet a levélből: "Legyenek meggyőződve, hogy baráti megemlékezésük enyhítést adott a száműzöttnek bánatai közt. Jó kívánataikat őszinte rokon érzettel viszonozva, viszonzásomhoz azon óhajtást csatolom, hogy adjon a gondviselés a beállott új évhez a nemzetnek erős határozott akaratot visszaszerezni hazánk önállását. Emelkedjék fel a nemzet hős szelleme a nemzet jogainak magasságára, miszerint áldva lehessen 1868 emléke, mint átkozva lesz 1867-é." Nem lehet kétséges, hogy a Kossuthtól kapott újévi üzenetet a pusztakereső mozgalom irányítói konkrét politikai törekvéseik ismertetésekor nagy örömmel hasznosították, fel is olvashatták. Mint Fekete Jánostól tudjuk, az 1868. március 22-i félegyhézi népgyűlés Kossuth éltetésével kezdődött, s lelkes Kossuth-ünnepléssel ért véget. A zendülés elfojtása után megbélyegzett emberekké váltak a néagyűlések, az utcai felvonulás résztvevői, akiknek legnagyobb bűnük mindössze annyi volt az urak szemében, hogy sokat éltették 48-at. Kossuth neve országos hatással épp Kiskunfélegyházán vált ekkor az 1848-49-es vívmányoknál messzebb is tekintő szellemi törekvés jelképévé. Az 1870-es évek nem ismételhették meg a Kossuth-tiszteletet izzó szenvedélyének látványos megnyilatkozását, de azért az évről-évre gyarapodó Kossuth-irodalom hatásával, életrajzok népszerűségével, a Kossuth- beszédeket, leveleket is közlő naptárak hatásával előkészítették az 1880- as évek közepének, második felének politikai változásait. 1874-től a 48-as párt Kossuth tanácsára Függetlenségi Párttá alakul, megerősödik a Mocsáry Lajos bal-közép párti radikális híveivel; az ösz- szefogás észrevehetően gyengíti a Deák-párt népszerűségét. 1874 augusztusában Kossuth programadó levélben jelenti ki, hogy minden nyíltan színt valló párt közül a Függetlenségi Párthoz magát nemcsak legközelebb állónak tekinti, szolidaritást is vállal azzal. "Tehát munkára" Feszítsék a vitorlákat, ússzék a hajó!" - írja a Függetlenségi Párt vezetőihez, mintegy bizakodva, hogy öreg kézzel is segíthet még valamit a haza függetlensége, a népszabadság érdekében. A hazai Kossuth-kultusz egyértelmű erősödése talán nem is olyan gyorsan talál visszhangra Kiskunfélegyházán, mint sejtenénk. Érdemes tartósan figyelnünk Kossuth és az ország kapcsolatára, hogy észrevegyük, mikor nyílik ismét lehetőség a 48-as hagyományok veszélytelen ébresztésére. 1876-ban meghal Deák Ferenc. Mindenki Kossuth véleményére kíváncsi, több híve aggodalommal látja a Deák-kultusz terjedésének esélyeit. Deák Ferenc politikai örökségéről fogalmazott levele, amelyet Helfy Ignác kérésére írt, nyilvánosságra jut, s még Kossuth ellenfelei is tisztelettel adóznak a kiegyezésre mért újabb, drámai hangvételű kritika láttán. Megadja ebben az egykori barátiak kijáró tiszteletet; megrendültségét nem tagadja, de összefoglalva 3 kiegyezés óta eltelt évek történetét, ebben Deák szerepét, elutasítja életművét: "Deák, mert hite nem volt, megtett mindent, hogy összegyaluládjék a monarchiával. Nagy ésszel csak nagyot lehet tévedni. Deákon is megesett ez."
