Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Bánszky Pál: A naiv művészet keletkezésének körülményei napjainkban és sajátos funkciói

97

szeretnék! Ekkor már nagyon élt bennem a vágy a festés után."

Az alkotók vallomásában legtöbbször megfogalmazódott az a gondolat, hogy nem azért készült a kép vagy szobor, hogy kiállításra kerüljön, hanem a magány óráiban, a gyermekkori vágyak megkésett, öregkori kiteljesedésében. Létrehozása valójában az alkotó számára volt fontos.

Képeik és szobraik megértéséhez kulcsot az ad, amit olykor műveiknek szántak. Örsi Imre például a hatvanas évek derekán történtekre így emlékezett vissza: „Egyedül éltem a tanyán, mint egy remete. A száj- és körömfájás-járvány zárlata idején unalmamban kitaláltam, hogy a magam szórakozására a szénhez kapott egyik tűzifából embert faragok... A szomszédok, meg olykor kilátogató anyám is megijedt tőle. Nem kiállításra, nem is eladásra szántam, pedig vették volna tőlem, hanem ijesztgetésre, meg dísznek a ház elé."

Gyakran magányosságuk enyhítésére készítik munkáikat, a maguk örömére, de olykor szívesen mutatják meg az érdeklődő közönségnek, mint Bakos Lajos, aki 1971 őszén a Szánt a béres c. szobrát „kiállította" a csanádapácai búcsúban.

Rendhagyó az a szerep is, amit Horváth Vince szánt szobrainak. Amikor 1972-ben kérdeztem faragásai felől, már harmincöt éve faragott, de addig egyetlen szobrát sem adta el. Együtt élt szobraival és a kenyérkeresetet biztosító bőgőjével 2x3 m_ es nyíregyházi lakókamrájában. „Az volt a tervem - mondotta -, hogy világkörüli útra megyek hetven szobrommal és elismerést hozok külföldről, meg pénzt, és abból építek egy műhelyt, berendezve szerszámokkal, hogy azok a fiatalok, akiknek kedve van faragni, ott dolgozhassanak."

A festmények, szobrok a nekik szánt rendeltetés tekintetében esetenként még magukban hordják az archaikus világkép nyomait és készítői mágikus erőt tulajdonítanak munkájuknak. A világéletében földműveléssel foglalkozó Szőrös József Esőt kérő című szobrot készített és tartott elköltözéséig az alsólajosi tanyája udvarán, ami a földművelő ember egyik legtermészetesebb vágyát fejezte ki környezetében. A viszonylag nagyméretű terméskőből készült szobor groteszk megjelenésében fohászkodó ősanyára emlékeztet. A formai megoldás egybeesik azzal a tartalommal, amit céljában is kíván fejezni.

Ahogyan a paleolitikum és a mai élő természeti népek vadászai, hasonlóan egy-egy naiv alkotó is fétis funkciójú varázspraktikával akarja a véletlen tényezőket csökkenteni és saját mágikus hatalmát növelni. Evekkel ezelőtt a kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeumának gyűjteménye számára meg akartam vásárolni özvegy Czene Jánosné egyik kis méretű festményét, amelynek fő motívumaként - mint a mesében - egy aktatáskás ember akarata ellenére trappol egy megnevezhetetlen állaton ülő ördög után. A kép felső részében finom festőiséggel ábrázolt házak láthatók. Furcsa volt, hogy Czenéné a kép árát szokatlanul magasra tartotta, de az igazi meglepetést az indokolás okozta, amikor azt mondotta: „Akinek fontos ez a kép, az ki fogja váltani!" Később derült ki, hogy ezzel egy őket a ház vásárlásánál a számtalan külföldi örökösről nem kellően tájékoztató ügyvédjükre utalt. Ezért festette meg 1973-üan, lényegében tehát a fétis-funkcióval Az ügyvédet elviszi az ördög című képét. S abban a magatartásban, hogy az ábrázolás mágikus hatalmával, a képekben rögzített események segítségével a sorsukat mozgató, láthatatlan és látható erőket a maguk javára fordíthatják, Czenéné nem áll egyedül. A naiv alkotóink közül szinte egyedülállóan fiatal, 27 éves Orsós Teréz pl. megfestette