Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Sz. Kőrösi Ilona: Kecskeméti testamentumok a 17–19. századból
121 leségnek, mind a férjnek, lehetett saját, házasság előtti szerzemény! vagyona, amelyről tetszése szerint végrendelkezhetett. A házasság alatt közösen gyűjtött javak - fele-fele arányú rendelkezési joggal - közszerzeménynek számítottak. A szerzemény! vagyonra nem tarthattak igényt az elhunyt házastárs hozzátartozói. Ezt gyakran rögzítették írásban is, mint pl. Kormány Pál végrendeletében olvashatjuk: „Minthogy az Atyáimtul juss szerint semmit sem vettem, hanem amim vagyon, magam és Feleségem serénségünkkel kerestük, anakokáért sem Anyám sem Atyámfiái mellettem siránkozó Feleségemen ne /kereskedhessenek/..." (l772.). Iványosi Szabó Pál végrendeletében 1819-ben arra látunk példát, hogy az eredetileg ősi vagyon hogyan minősül át szerzeménnyé vagy részben szerzeménnyé. „Van a matkói ut mentén mintegy 30 holdnyi örökföldem. Ez egészszen nem ősi, mert egy részét zálogbul váltván ki, szerzeményemmé vált, más részszint pedig a Tanyai épülettel és ottan találtató Gyümöl- tsös kertemmel melyet szorgalmatosságom szült, szerzeményemmé tettem...". Hasonlóképpen, ha pl. egy ősi házat öt fiú örökölt és közülük egy kifizette a többieknek a ház értékének rájuk eső hányadát, akkor az épület számára k/5 részben szerzemény! vagyonná vált és csak l/5 ítészére vonatkoztak az ősi vagyonnal kapcsolatos öröklési korlátozások. A szerzemény! javakból a szülők saját belátásuk szerint részesíthették vagy kizárhatták gyermekeiket és más örököseiket. „István fiam csak a magát illethető jussával érje meg, mivel hogy ő galyibás." (Lénárt József özvegye, 1762.) Sahin Tóth György is kihagyta első feleségétől származó fiát, „minthogy sok szomorúsággal és istentelen motskos szókkal ottan ottan illettetett, mint Édes Attyát ...". (1762.) A „neveletlen", világtalan vagy nyomorék gyermekről a végrendelkezők külön is gondoskodtak, megélhetésére több vagyontárgyat és készpénzt hagytak. A „magvaszakadtak" vagyona a városra szállt. A jogtörténeti, jogszokásbeli adatokon túlmenően gazdag történeti és néprajzi ismeretanyagot tartalmaznak a testamentumok . A végrendelkező személyek többsége, ha nagyon röviden is, de kitér a fölötte elmúlt esztendők történetére, összegzi életét, számbaveszi a fontosabb eseményeket. Egyének és családok mindennapi életének sok részletét megismerhetjük ezekből a leírásokból, és sokféle életút kitárul előttünk. Az egyedül maradt asszony kenyérkereső munkájának nehézségét érzékelteti Gyöngyösi Györgyné Italán Erzsébet végrendelete 1718-ból: „... édes uramat a váras elküldvén szerent sótlenül meghalt, én pedig maradtam két árváimmal, a kiket özvegységemben úgy tartottam, hogy mindennap az malmot úgy húztam, hogy sokszor a talpam alatt megállott az vér..." (1718. márc. 1.). A családról, rokonságról szólva megemlítették az ország más területein élő atyafiságot is. Említésibe méltóak a baranyai, majd a félegyházi, vásárhelyi, szabadszállási stb. kapcsolatok. A család ismertetésében, a családtagok felsorolásában a hitvesen és a gyermekeken kívül gyakran helyet kapnak az ipa, a napa, a nagyszülők és a testvérek is. Antal Gergely 1709-ben kelt végrendeletében „nyoszolyomnak" nevezi nejét: „Az nyoszo- lyomnak hagyom az muhar mentét". Gyakori a fiatalabb leánytest vér vagy nőrokon megnevezése „öcsém" szóval. Pl. 1732-ben Balog Orsula „Balog Panna öcsémnek" hagy egy kádat, 1750-ben Herczeg Rózsa „Pataki Agnes Eöcsécskémnek" javára végrendelkezik, Ferenczy Gergelyné 1799-hen „Anna ötsémet" említi.
