Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Solymos Ede: A magyarországi halászcéhekről

biztosítani, KaIászcéhekre, vagy legalább is társulásokra utaló adatok már a török előtt időből is vannak, de az első biztos nyomok a lő. századból származnak.

A mellékelt táblázat szerint összesen ál halászcéhet tudtunk kimutatni, ebből 11 vegyes céh, többnyire késői, iratai nem maradtak fenn, így nem foglalkozunk velük. Maradna 30, de a SZA- DECZKY által említett pápai adat téves, a „pistor" (pék) szót Mpiscator"-nak (halász) olvasta. Korábban kimutattuk, hogy a „tolnamegyei" és a „tolnai" céh egy és ugyanaz,/2/ tehát marad 28 önálló céh. Lehetségesnek tartjuk azt is, hogy a pozsonyi és pozsonymegyei ugyancsak egy céh volt.

Legkorábbi adatunk Sopronból származik. 15lá-ben a tanács jóváhagyja a Szent Katalin halászcéh szabályait. libben főleg a halke re ske deÍme t s zabályo zzák./3/

1517-ből való a pozsonyiak szabályzata./4/ Más adat szerint a °éh már 1511-ben létezett./5/ Az l600-as évek végén, és később is viszont a hajós-halász Szent Miklós céhben több halász nevével találkoztmk./ó/ Az 1767-es privilégium szerint a hálófonókkal alkotnak egy társaságot. Az 1712-es szabályzat szerint a céhben csak hét mester lehet, azok is csak katolikusok. A halaszok tiltakoztak, hogy a szenátus nyomására más vallásúakat is fel kell venniük. Ez a kis szám ellentmond egyéb adatoknak, pl. hogy a halaszok külön településrészt hoztak létre. A váraljai katolikus templom mellett állott a barokk loggiákkal és szép kőportállá1 bíró halász— és hajósmesterek 1761—ben épült céhháza./7/ A céhek feloszlatása után a belügyminiszter rendeleté szerint a céhtárgyakat a Nemzeti Múzeumba kellett volna beszolgáltatni. A pozsonyiak elérték, hogy a városi múzeumban helyezhessék el. 1877-ben már ismertetik is ezeket, itt van a halaszok ladaja az iratokkal, zászlójuk vas díszítménye,/8/ de itt volt az 1550-ből való pecsétnyomó is, rajta Szent Péter a kulcsokkal egy pajzs mögött áll, amit halak díszítenek. A körirat rosszul olvasható: „DEE VIS PRESPVRG...."/9/. Hogy ezek az emlékek megtalálhatók-e még, nem tudjuk.

ALAP/ szerint az utolsó céhmester Oetzelberger Antal volt lo53“t»an. Tőle tudjuk azt is, hogy Haybl János újbarokk portálját .Váralja révpart 12} egy kifaragott hal díszítette./lO/ Somorjárói EMIIT Antal írásain kívül más adatunk nincs a céhről. Az 1720-as összeírásban még halászokat sem említenek, amx persze nem jelenti azt, hogy nem voltak./ll/

A dévényiek privilégiuma 1679-ből még sok halászatra vonatkozó adatot tartalmaz. Egyéb emlékükről nem tudunk, (itt nem soroljuk fel a később kiadott szabadalmakat, de a táblázatban feltüntetjük.)

A komáromi halászcéh talán a legismertebb KERMAN Ottó jóvoltából. Neki Komárom egyébként is kedvenc városa volt, szinte az igazi magyar halászat mintaképének tartotta. 15^+6-ban I.

ra^r meSerősítette régi kiváltságaikat, de ennek a török közelsége miatt sok hasznát nem vették. 1696-ban új ar- tikuTusokat kaptak, magyar nyelven. Ebben az időben — ellentétben Pozsonnyal - a halászok mind magyar nevüek voltak, csak később keveredtek közéjük németek. Az artikulusok 15. pontja sok vitara adott alkalmat. HERMAN ebben látta az ősi jog igazolását, hogy a halászat szabad. A szöveg azonban mást mond:

„Az Dunán. .mindenütt szabadon halászhatnak, de úgy mindazonáltal, hogy a földes Uraságnak az kik földén halásznak, .hirt adjanak, . . . ha pediglen a halászok közül valamellyik valamely földesúrnak a Tanyáján avagy földén Vizát, Tokot, vagy Sőreget- 77 -