Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Mészáros Ágnes: A népi gyógyászat kutatása a Duna-Tisza közén
72 helyekhez kapcsolódva ismertetjük, ugyanis a legtöbb közlemény Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Baja környékének gyógyító szokásairól jelent meg. Papp László az 1933-as Ethnographiában Boszorkányok, babona, kuruzslás a régi Kecskemét életében címmel írt egy rövid közleményt, /2l/ melynek anyagát a levéltári jegyzőkönyvekből állította össze. A felsorolt gyógymódok igen változatosak. Érdekes az egyik, nem testi betegségre ajánlott állati eredetű gyógyír, aminek a szerző „civakodó férjeknek való szerek" nevet adta, s ez aszalt kövér férgeket jelentett égett borban. Ugyanebben az évben, 1933-óan indította cikksorozatát Joós Ferenc A Kecskeméti Közlöny Naptárában, melynek címe: Kecskeméti babonák./22/ Az első évben még csak az Ipolyi Arnold által szerepeltetett kecskeméti eljárásokat ismertette a közönséggel. 193^-35-b en már kiterjedt, pusztai tanítókból álló gyűjtőhálózata segítsége révén számos adatot tett közzé a „gyógyítás titkos tudományáról". Szerepelnek ezek között embervérrel, vakondszívvel, visszaszámlálással, ráolvasással, elvitetéssel végzett eljárások. Az 1935-ös Kecskeméti Közlöny Naptárában megjelent egy orvos, Cserey Pechány Albin epés hangú cikke is: Mindenki orvos címmel./23/ Ezzel arra utalt, hogy a különböző foglalkozásokhoz általában csak azok mestere ért, de az orvosláshoz mindenki. Felsorolt egy tucat betegséget, s kritikusan azok gyógymódjait . A népi diagnózissal ő foglalkozott először. Gúnyosan írja, hogy a kecskeméti ember a betegségokok közül csak kettőt ismer: a fázást és az emelést. Kiskunfélegyházi népi orvoslási eljárásokról Tóth István írt először 1906-ban./2É/ Adatai körültekintő gyűjtésről tanúskodnak. Feljegyezte a betegségek okait, megelőzési módjait is. A vakság oka pl. ha valaki egy órahosszáig folytonosan a holdba néz. Ekkor az ott levő Dávid hárfájáról egy húr lepattan, s az kicsapja a szemét. Megjegyzi még, hogy a néphit szerint „az ágyat nem jó ablakhoz vagy oly helyre tenni, hol azt a hold sütheti, mert az alvót a hold kicsalja."/25/ A különböző betegségek gyógymódjai között racionális és irracionális jellegűek is előfordulnak anyagában. Megfigyelhető, hogy az egyszerűbb külső betegségeket empirikus módon kezelték, s csak ritkább, különösebb bajok orvoslásaihoz folyamodtak mágikus cselekedetekhez. A Magyarország vármegyéi és városai sorozatban Pest megye gyógyításáról Nyilas István írt összefoglalót./2ó/ Adatai közül - két félegyházi ráolvasáson kívül, melyeket nyilamlásra és ficamra mondtak - egyet sem tudunk helyhez kötni. Fejezete bevezetőjében megállapította, hogy a gyógykezelés általában teljesen babonás alapokon állt, különösen az erősen katolikus vidékeken, melyeknek legjellemzőbb része Kiskunfélegyháza és környéke. Dongó Orbán a félegyházi nyelvjárást ismertető rövid füze- tében/27/ öt gyógyító célzatú ráolvasást találunk. Közli pl. a boszorkányok rontó mondóká ját : „Száraz köszvín hun vagy mán, hun vagy mán, Mé nem rántod össze mán, össze mán, A lábába a velőt, a kezibe az erőt, az erőt, az erőt?"/28/ Sok népi orvoslási elem fordul elő Móra Ferenc önéletrajzi jellegű írásaiban is. A Kincskeresőben olvashatjuk a sebre való ráolvasást: „Nyúlháj, Daruháj, Majd meggyógyul, Ha nem fáj. Varjúháj, ebfül, Elmaradsz már ettül."/29/ A Daru utcától a Móra Ferenc utcáig c. kötetében írja: „A kiskunok körében még ezidőben nem nagy becsülete volt a patikának."/30/ Részletesen
