Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Bodor Géza: Szőlő- és gyümölcstermelés Kiskunmajsán
- 52 SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSTERMELÉS KISKUNMAJSAN BODOR GÉZA Thorma János Múzeum « Az elmúlt négy év folyamán (l980-83-ig) mintegy húsz napot töltöttem Kiskunmajsa szőlő- és gyümölcskultúrájának kutatásával. Ez idő alatt Kiskunmajsán és a környező tanyavilágban helyszíni gyűjtést folytattam a Bács-Kiskun Megyei Múzeum szervezte akciók keretében. Munkám eredményeiről röviden az alábbiakban számolhatok be: Kiskunmajsa határa a Duna-Tisza közi homokhátság része. Régi térképek tanúsága szerint a település körül voltak a megművelt földek (Maris, Ötfa, Konyhadűlő) és a szőlőskertek a halasi úttól balra a falu alatt(Öregszőlők). A határ nagyobb része legelő volt, amely csak a múlt század végén kezdtek a művelésbe bevonni. Napjainkban Majsa határában a szőlő- és gyümölcsterületek az alábbiak szerint oszlanak meg: 1./ A települést északkeletről, keletről, a félegyházi mű- út két oldalán elhelyezkedő, összefüggő területen kizárólag szőlők és gyümölcsösök övezik. Ez a terület három kisebb részre oszlik, amelyeket csak utak választanak el egymástól: Erdőszőlők, a félegyházi műúttól északra; az út másik, déli oldalán van az Iparhegy, Ipar, vagy Iparszőlők, ettől keletre pedig a Halesz található. Itt említendő meg az Aranyhegy, melyet a közelmúltban kiirtottak és a szövetkezet telepítette be magasművelésű szőlővel. Ez területileg is elkülönült a másik háromtól, azoktól délre helyezkedett el, mintegy három kilométerre a falutól. A település nyugati oldalán egykor meglevő szőlőterület, az Öregszőlők emlékét a térképeken kívül már csak a hagyomány őrzi - századunk első évtizedeiben kipusztult, A ma meglevő három szőlő- és gyümölcsös területet a múlt század második felében parcellázták ki és telepítették be. Többnyire apró, néhány száz négyszögölestől egy-két holdasig terjedő birtokokból tevődik össze, amelyeket a településről kijárva művelnek. Kivételt képez az Iparban és a Ilaleszben két helyre koncentrálódott több holdas almás, a Győrfi-féle birtok . A Halesz területén egyre több elhagyott parcellát lehet látni, amit azzal magyaráznak, hogy ez esik legtávolabb a településtől, és fáradságos a kijárás. A másik két terület az Erdőszőlők és az Ipar egészen más képet mutat. Itt szinte egyetlen parlagföldet sem lehet látni. Jellemző az intenzív és gondos művelés. A sűrűn rakott gyümölcsfákon kívül köztest is termelnek a szőlősorokban. Gyakori a szőlőtáblákban kihagyott kisebb rész, amit konyhakertként használnak. Láttam azonban kisebb két-háromszáz négyszögöles gyümölcsöst is, amely alatt krumplit és konyhakerti vetemé- nyeket termeltek. A parcellákon különböző nagyságú, kivitelű és korú kunyhók találhatók, amelyek a szerszámok lopás elleni és a kinn dolgozó gazda eső elleni védelmét és pihenőhelyét hivatottak biztosítani. A parcelláknak nincs kerítésük, kivéve a Győrfi-féle almás élősövényét, ehelyett a hosszanti irányú széles utak mentén a szőlősort rendszerint Otellóval, vagy Delaváréva1 telepítették be és lugast képeztek belőle. A szőlők egyik végét az Iparban száz, az Erdőszőlőkben nyolcvan
