Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Kőhegyi Mihály: Adatok Bálint Alajos kecskeméti éveihez
-lemaradt háború előtti cédulaanyaguk, és fel jegyzésük. /33/ A KOF- től cédulakatalógus nyomtatványokat kér, 5OO-5OO néprajzit és régészetit. Javasolja, hogy egységes gyarapodási naplókat készítsenek, s ne a vidéki gyűjteményekre bízzák, hiszen azok a maguk elgondolása szerint terveznék meg azokat, s a drága pénzen készült leltárkönyvek esetleg nem is felelnének meg a célnak. /34/ A gyakorlat bebizonyította, hogy mennyire igaza volt. Az országos múzeumok később kénytelenek egységes leltározási szabályzatot kidolgozni és leltárkönyvet nyomtatni. A megfeszített munka során akadályokkal is találkozik. „Tudod, az úgy van, hogy akinek nem volna feltétlenül szükséges a segíteni akarás, az segít. Akinek meg hivatali kötelessége volna mindez, az a legjobb esetben semleges. De inkább gátol a munkában"- írja Párducz Mihálynak./35/ Hiába jelezték Csengődről Körös-kultúrás cserepek és avar sírok, majd ugyancsak Csengődről szarmata sírok előkerülését, pénz nem volt az ásatásra. /36/ A lajosmizsei bronzkori telepen is mindössze két napot tudott dolgozni, pedig akkor már a sajtó is támogatta./37/ Sorra-rendre jelentkeznek a kollégák. Anda Tibor orvostörténeti emlékeket keres, Mithay Sándor őskori anyagot akar tanulmányozni, Banner János a péceli kultúráról írandó könyvéhez kér adatokat, Roska Márton bronzbalták után érdeklődik./38/ A válasz meglehetősen egyhangú: szinte minden elpusztult, feljegyzések nincsenek. Hitét azonban nem vesztette el. A kecskeméti születésű földrajzkutatónak, Wagner Richardnak, régi ismerősének írja Szegedre: „Valahányszor jártál-keltél Kecskeméten, mindig el kellett menned a múzeum előtt. Láthattad, hogy a háború vérzivatara milyen sebeket szántott az épület külső arculatán. Hát mégha belülről láttad volna: összeszorult az ember szíve-lelke a nagy szomorúság láttán. A gyűjtemény anyaga odavan." S miután elmondja a Koháry-majorba szállított tárgyak sorsát, így folytatja: „No, de én most nem az elmúlásról akarok Neked beszámolni, hanem e jövőről. A holnapokról és a holnaputánokról. Az újjáépítésről. Mert engem azért tettek ide. Nekem jutott a feladat, hogy a szó szoros értelmében vett semmiből alkossak valamit. Súlyosbítja a helyzetemet, hogy akármit nem csinálhatok, hiszen ismerték, látták, tudták, hogy milyen volt a Hírős város múzeuma ... Tervekben nincsen hiba. Forog, nyüzsög agyamban minden. "/39/ Tervei egy részét még sikerült megvalósítania Kecskeméten, de a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 19^-9- december 10- én kelt rendeletével Szegedre helyezi át./40/ Az átadás-átvétel február végéxg elhúzódik ugyan, de 1950. március 1-én már Szegeden áll szolgálatba. Életének és tevékenységének szegedi é- vei rnár nem tartoznak e megemlékezés keretébe. Jegyzetek 1 Trogmayer 0. 1982. 2 Kőhegyi M. I983. 3 Trogmayer 0 . 1978 . 4 Bálint A. 19^2. - Bálint A. l^kk/a - Bálint A. 19^/b. 5 Simon B. 1944. 6 Katona József Múzeum /a továbbiakban KJM/ Irattár 26/1946. 7 KJM Irattár 12/1946. A Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőség 286/1945. számú rendelete. 8 KJM Irattár 166/1959* 9 A múzeumi állapotokról, tevékenységéről Kőhegyi M. 1964. - Kőhegyi M. 1974.
