Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Kőhegyi Mihály: Adatok Bálint Alajos kecskeméti éveihez
- 4o ADATOK BÁLINT ALAJOS KECSKEMÉTI ÉVEIHEZ KŐHEGYI MIHÁLY Türr István Múzeum Bálint Alajos 1945 őszétől 1950 tavaszáig állott a kecskeméti múzeum élén. Ide érkeztéig hosszú utat járt be tudományos pályáján./l/ A későbbi eredmények megértése céljából - ha röviden is - kövessük ezt nyomon. / Lúgoson született ugyan 1902. július 4-én, de elemi és középiskoláit már Makón végezte, mert postaielügyelő édesapját ide helyezték át. Sikeres érettségi vizsgája (l920) után az akkor megnyílt szegedi Tudományegyetem Bölcsészeti Karára iratkozott be. A történelem-földrajz szakos egyetemi hallgatóra csakhamar felfigyeltek tanárai és amikor 1924 nyarán a Földrajzi Intézet észak-európai körútat tett, ő volt a hallgatóság megbízottja. Egyetemi társai között nagy népszerűségnek örvendett és ezért a Diákjóléti Bizottság titkárává választották. Mint ilyen, sokat tett szegénysorsú és nincstelen diáktársai szűkös megélhetéséért. Érdeklődése egyre inkább a régészet felé terelődött és utolsóéves hallgató korában már gyakornokként dolgozott a Régészeti Intézetben./2/ A Ferencz József Tudomány- egyetem Régészeti Intézete egyidős a Kolozsvárott alapított e- gyetemmel (1872). Amikor az egyetem Szegedre települt át, mindent elölről kellett kezdeni. Szerencsére, 1924-ben Buday Árpád személyében kiváló igazgatót kapott, aki Banner Jánossal együtt hozzáfogott az Intézet újjászervezéséhez. Bálint Alajos a bölcsésztudori oklevél megszerzése (1926) után továbbra is az Intézetben maradt, ahol 1938-ig tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott. Legtermékenyebb évei ezek./3/ A fiatal kollégát a régészeti szakirodalom alapos átbúvárlásával bízták meg - jó érzékkel - tanárai és lehetőséget adtak a magyarországi régészeti szakirodalom ismertetésére a Szegedi Dolgozatok hasábjain. Ezekben, a kritikai észrevételek mellett, az újonnan feltárt, csak szakmai körökben ismert eredményeket is felhasználja és helyreigazítja vagy kiegészíti más régészek fel- tételezéseit. Első dolgozata numizmatikai tárgyú és ez a tudományterület később is foglalkoztatta. Lényegében a készülő CNH III. kötetéhez szolgáltatott új adatokat és írt le addig ismeretlen változatokat. A régészhallgatók éremtan! gyakorlatait is ő vezette. 1930-tól erőteljesen bekapcsolódott az Intézet ásatási tevékenységébe. Őskori (Ószentiván, Kisapostag, Szakálhát), szarmata (Mártély), avar (Batida) és honfoglalás kori (Ószentiván, Bánkút) telepek és temetők feltárása mellett kiemelkedő jelentőségűek középkori falu- és temető ásatásai (Makó, Csanádapáca, Kaszaper) . Ezekről egymás után jelennek meg a kor színvonalán álló, alapos leírással és rajzokkal ellátott dolgozatai, melyekben olyan megfigyelések is szerepelnek szép számmal (ruha- szególydísz, darázskő felhasználása falusi templomaink alapozásánál, párták díszítésraintái és technikájuk, gyékénybe csavart halottak, fakéregkoporsó, gyalogos Szent György ábrázolások stb.), melyeket azóta is számon tart középkori kutatásunk. 193^-úen pedig - talán a hazai régészet első munkaközösségeként - Banner Jánossal és Párducz Mihállyal feldolgozták a hódmezővásárhelyi gimnázium 2445 darabból álló régészeti gyűjteményét, mely ezzel szerves részévé vált kutatásunknak. A honfoglalástól a ló. századig terjedő rész Bálint Alajos munkája. A
