Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Bánszky Pál: Megnyitó
TISZTELT ÜLÉSSZAK! KEDVES VENDÉGEINK! KOLLÉGANŐK ÉS KOLLÉGÁK! Ülésszakunk létrejöttében két tényező megkülönböztetett szerepet játszott. Az egyik: múzeumunk évfordulója. Igaz, a kerek születésnap ünneplése csak részben jogos, a levéltári adatok áttekintése után azt kell mondani: épület nélkül a múzeum keresztlevelét már korábban kiállították. Az 1924 október 20—án kelt tanácsi jelentésből megtudjuk, hogy az állomáskertben ma is üzemelő anyamúzeumot 60 éve, 1924 július 6-án adták át „ünnepélyes formák között" a nagyközönségnek. A városi múzeum akkori hét kiállító termében... őskori leletek, halászat, pásztorélet, Kecskemét város története és festmények kerültek bemutatásra. Ez volt az első állandó kiállítás, amely fontos momentum (s bár ma is rendelkezhetnénk hasonlóan gazdag régészeti és néprajzi állandó kiállítással Kecskeméten). A kerek évforduló tehát ehhez az eseményhez kapcsolódik, de a kecskeméti múzeum - tagintézményként - 1898-ban létesült. „Alapja - közli az idevonatkozó dokumentum - a levéltárban idők folyamán összegyűlt könyv és régiség volt." A múzeum létesítésének a gondolata „már régebbi idők óta tervben volt", de létrejöttét Kecskemét Város Tanácsa 1898 április 7-i ülésének jegyzőkönyve rögzítette a múzeum berendezésével és felügyeletével megbízott bizottság indítványára. Az akkor létrehozott szervezet három, egységes irányítás alatt működő tag- intézményből; levéltárból, könyvtárból és a múzeumból állt. A gyűjtést és ásatást az első években Kada Elek polgármester végezte, s 1906-ban kiállították „a városháza hátsó homlokzatának három termében, ami addig összegyűlt". A múzeum „19H február 1-től Szabó Kálmán segédlevéltáros-múzeumőr személyében új hivatalnokot kapott", s most már ő folytatta a gyűjtést az említett 1924-ben megnyíló állandó kiállításhoz, majd - mint közismert - azt követően is. Az 1924-ben készült jelentés kiemeli, hogy „különösen néprajzi tárgyakból ért el szép eredményeket. A gazdag halászati gyűjtemény összehordása és feldolgozása egészen az ő érdeme volt". (Megjegyzendő az a sajnálatos tény, hogy ez a gyűjtemény a II. világháború idején majdnem teljesen elpusztult.) Jelen tudományos ülésszak megrendezésével az a szándék is vezetett bennünket, hogy ezzel is jelét adjuk, mely szerint szükséges helyreállítani a múzeumi alapfunkciók közötti helyes aranyokat. Jgy tűnik, hogy az a fantasztikus energia, ami eveken at a közönség kulturális ellátására, a köz művelésére irányult - idő és kellő anyagi feltételek híján - nem mindig párosulhatott kellő mértékben a belső, feldolgozó és elemző munkával. Természetesen nincs arról szó, hogy megyénk múzeumaiban nem folyt tudományos feldolgozó és szervező munka. Ezt jelzi a tudományos rangot kivívott Cumania, továbbá önálló könyvek es tanulmányok egész sora. Az elmúlt évtizedben azonban főként a közművelődési törvény megjelenése óta a hangsúly az „elvárás"- nem kedvezett a tudományos kutatás fejlesztésének.
