Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
H. Tóth Elvira: Korai avar vezetőréteg családi temetője a kunbábonyi kagán szállásterületén
16 A temető sí re söpört jainak értékelését, keltezését illetően látszólag könnyű helyzetben vagyunk, hiszen a kunbábonyi lelet előkerülése óta a vártnál is nagyobb ütemben indult meg a korszak - és fejedelmi leletei emlékanyagának újraértékelése -, amelynek szükségességére mind a kagáni sir az előkerüléssel szinte egyidejű előzetes ismertetésekor a CUMANIA X. kötetében, majd a Kecskemét, Sallai utcai sír értékelése kapcsán egyaránt rámutattunk. így nemcsak a 19- század nagy avar fejedelmi leleteinek lehetőség szerinti hitelesítése és megjelenés alatt álló szétválasztása készült el, megjelent a Szegvár-Sápoldali lovassír minden részletre kiterjedő, s a korszak minden jelentős kérdését érintő feldolgozása is. Emellett a Nemzeti Múzeum régi leletanyagának korszerű újraértékelésén túl olyan újabban előkerült anyag közleményeire is támaszkodhatunk mint a nagykőrösi kard, vagy a dányi leletek. Meggyorsultak egy időre az avar korpusz munkálatai, s ezzel összefüggésben megjelent a Dél-Alföld leletanyagának összefoglaló értékelése. A kagáni sír temetésmódjának megkísérelt rekonstrukciója, ezzel kapcsolatban egyes avar kori temetkezési szokások elemzése nyomán több kutató tett kísérletet részint fejedelmi, részint azokkal kapcsolatba hozható temetkezések elkülönítésére, míg mások a temetési szokások tüzetesebb megfigyelésével és dokumentálásával léptek előbbre. Nagy segítséget jelent a kutatás számára az avar kor írott forrásanyagának gondos kritikai elemzése és folyamatos közreadása. Határainkon túl a szlovákiai mellett az osztrák és közép-európai kutatás érdeklődése is érezhetően intenzívebbé vált a korszak problémaköre iránt. A nyugat-európai gyűjteményekben lappangó közép-ázsiai rokonleletek közlése mellett magyar nyelven is hozzáférhetővé vált a szovjet-föld avar korunkkal rokonítható leleteinek kézikönyve; s egyidejűleg szovjet részről is megindult a kulcsfontosságú leletek - mint pl. a Maloje-Perescsepinói fejedelmi sírlelet - feldolgozó újraértékelése . Ezt megelőzte azonban J. Heiner professzor megjelent tanulmánya, aki meggyőző érvek alapján a kunbábonyi sírhoz oly közel álló Malo je-Perescsepinói leletet Kuvrát bolgár kagán sírjával azonosítja és eltemetését, sírbahelyezését a 7* század közepére keltezi. E futó felsorolásból talán világos, hogy mindezen előmunkálatok nélkül - amelyekhez nyugodt lélekkel hozzászámíthatjuk a közelmúltban a korszakkal foglalkozó sikeres konferenciákat is - aligha lenne elvégezhető a korai avar korszak, s annak vezérlelete, a kunbábonyi fejedelmi sír oly régóta sürgetett értékelése és közlése. Ehhez járulhat hozzá, úgy tűnik nem is kismértékben az elmúlt 3 évben feltárt kunpeszéri temető elemzése is. Az első sírcsoportot az éremmel keltezett piramis alakú fülbevalók és „P" tartó fülű kardok alapján kormegha táró zásunk bevetté vált gyakorlata szerint a 7* század legelejére keltezhetnénk. Ezt számos érv erősítheti, így pl. a legkorábbi betelepülők mellett szólhat a Belső-Azsiáig nyomonkövethető kerek függőtípus, s a bronztükrök felbukkanása, vagy a kerámia hiánya, amely helyett feltehetőleg a nomád népek szerves anyagból készült edényeit helyezték a sírokba. Ugyancsak a sírcsoport korai keltezése mellett eshetnek latba a korábban germán sírokból ismert, majd később elterjedtebbé vált szűrőkanalak, csipesz, kaparókések temetőnkben és a rokonleletekben észlelt
