Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
H. Tóth Elvira: Korai avar vezetőréteg családi temetője a kunbábonyi kagán szállásterületén
11 let anyag a múlt ' d végén (1893-ba ' előkerült, és Hampel által 189^-ben ismertetett peszéradacsi leletek voltak. A nagyméretű, súlyos, gúla alakú aranyfülbevaló és a hozzá tartozó pipereeszközök (csipesz, szűrőkanál, levél alakú hurkosfülű „kés" stb.) a korai avar vezetőréteg gazdag női sírjára vallottak. A leletekből azonban csupán egyetlen sírra következtethettünk, valamennyi a lelettel foglalkozó kutatónak azonban komoly gondot okozott a „P" alakú, kardfüggesztőre emlékeztető - tehát férfislrra valló -, de ellentétes állású e- züst veretpár. Az anyag 7- század eleji keltezése eléggé távol esik a kagáni sír korától, s a peszéradacsi leleteknek sem e- lőkerülési körülményeit nem ismerjük, s pontosabb lelőhelyére a legutóbbi időkig semmiféle adatunk nem volt. 1982 tavaszán egy korábbi útépítéssel átvágott homokdomb elhordását követően a bánya alján visszamaradt újabb gúla alakú arany fülbevalópárt, s női koponyatöredéket találtak. A lelőhely az egykori Peszéradacs-puszta, a mai Kunpeszér község határában fekszik. Kézenfekvőnek látszott, hogy a századvégi leletek a Sári-Dabas nevű községek felé vezető földút kiépítése folytán, az egykor 3-^ méter magas domb K-i vállának átvágásakor kerülhettek elő. Ennek alátámasztására, újabb korai a- var sírok felkutatására hitelesítő ásatást kezdtünk. Az immár harmadik éve végzett ásatás kezdetben rém sok e- redménnyel járt. Nagyjából tisztázható volt ugyan a fülbevalópár és a hozzá sorolható koponyátöredékek találás! helye a bánya D-i felében, ez azonban nem a sír helyét, hanem csupán a leletek szétszóródását jelezte a már kitermelt területen. A domb egykor legmagasabb részét képező - 50 méter hosszúságban 25-30 méter szélességben és mintegy 2-2,5 mélységben félkörívben lehordott - homokbánya tüzetes átkutatása eredményre nem vezetett. E munkát részben nyeséssel, részben sűrű árkolássál végeztük, de egyetlenegy sírfoltot, vagy sírrészletet nem találtunk. így a továbbiakban 100-130 m hosszúságban és 100-60 m szélességben a földút két oldalán levő földterületen összesen mintegy 15000 m^-nyi felületet tártunk fel. Ásatási területünk D-i harmadában, nagyjából két szabálytalan sorban mintegy 125 méter hosszan K-EJ felől Ny-DNy felé haladva sorakoznak az a- var kori temetkezések. Az eddig feltárt sírok száma 31 a találók által beszolgáltatott női sír leleteivel együtt. A sírok tájolása E-D, amely főiránytól Ny felé haladva kis-, de fokozatosan növekvő mértékben Ny-i irány felé tapasztalunk eltérést. Bár elméletileg a temető ÉNy-i szélén még gyermek-, vagy szolgasírok kerülhetnének elő, a temető gyakorlatilag feltártnak tekinthető és így értékelhető. Ma már világos, hogy a temető két - egymástól temetkezési rítusban, lelet- és embertani anyagban - jól elkülöníthető sírcsoportra osztható. I. sírcsoport Az első sírcsoporthoz tartozó felnőttek temetkezései egymástól nagyobb távolságra, laza sorban helyezkednek el a félköríves homokdomb D-i peremén. Közülük 1-1 férfi- és női sír E-i illetve D-i irányban eltér a sortól a temető középső részén, míg a K-i szélen férfi és női sírpárokat találtunk, ha nem is szabályos elrendezésben, de egymás közelében. E sortól nagyobb távolságra E-ra 30-50 m-re tártuk fel két gyermek sírját . A sírcsoporthoz 6 férfi-, 6 női és 3 gyermeksír sorolható.
