Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Fazekas István: Kiskunfélegyháza történetének kutatói (Szerelemhegyi Tivadar, Szalay Gyula, Mezősi Károly)

KISKUNFÉLEGYHÁZA TÖRTÉNETÉNEK KUTATÓI (SZERELEMHEGYI TIVADAR, SZALAY GYULA, MEZŐSI KAROLY)

FAZEKAS ISTVÁN Kiskun Múzeum- 131 Régi, legalább tíz évvel ezelőtt megfogalmazott tervem, hogy arcképvázlatot írjak Félegyháza történetének kutatóiról. Amikor a Megyei Múzeumigazgatóság a Katona József Múzeum fennállása 60. évfordulójára kézközeiben levő témáinkból előadásra biztatott, elég gyors döntéssel ezt a kallódó, ám egészen mégsem elkallódott témát igyekeztem fölfrissíteni. Úgy vélem, ez kapcsolódhat legközvetlenebbül a megye múzeumtörténeti tárgyú kutatásaihoz.

Amikor három kutató - Szerelemhegyi Tivadar, Szalay Gyula, Mezősi Károly - helytörténeti munkásságáról szólok, előre kell bocsátanom, hogy az elődökről felrajzolható portrésorozat most még eléggé vázlatos, csakugyan nem több a hiányos arcképvázlat műfaji adottságánál. A rendelkezésre álló idő is behatárolja mondanivalóm terjedelmét, feldolgozásom módszerbeli igényeit. Mindhárom kutató - de főleg Szalay és Mezősi - azonkívül, hogy elhivatott művelője volt a történeti kutatásnak, több szakmu- zeológiai ágban legalábbis említésre méltót alkotott. Bármelyikük megérdemelné, hogy külön-külön figyelemre méltassuk valamennyi munkáját. Ehhez azonban a jelenleginél sokkal körültekintőbb anyaggyűjtésre, feldolgozásra, esetleg épp a tárgyilagos megítélés érdekében speciális szempontú megközelítésre is szükség volna.

Kiskunfélegyházán a helytörténeti kutatás első „bázis-intézménye" az 1809-ben megnyílt algimnázium volt. Akkor is az volt, ha a levéltár létrehozása korábbi keletű a hajdani algimnázium létrehozásánál. Érdemes észrevennünk, hogy a köz- gyűjtemények és a felsőbb fokú (legalább középfokú) oktatási intézmények létrejöttekor még mennyire bizonytalan, körülírat- lan egy-egy intézmény önként vállalt vagy rendeletekkel is meghatározott gyűjtő hivatásának elhatárolása. Az 1809-ben indított algimnáziumban a tanári szobát, ahol az igazgató is tartózkodott „Museum" felirattal látták el Holló László gimnáziumi igazgató iskolatörténeti tárgyú írása szerint, de azért még a 19. század utolsó évtizedeiben is előfordult, hogy egy- -egy jelesebb értékű néprajzi tárgyat a családi iratokkal e- gyütt a helyi levéltárnak adnak át. Amíg nem volt Félegyházán gimnázium, a szülők egy része Jászberénybe küldte gyermekeit gimnáziumba. Bizonyára ezzel függ össze, hogy a Félegyházán talált és megmentett (legalább rövidebb időre megmentett) régészeti tárgyakat a jászberényi gimnázium régiséggyűjteményé- ben is elhelyezhették. Bedekovich Lőrinc 1784-ben írt könyve (A jászok és kunok ismérete és azok birtokainak leírása) tájékoztat arról, hogy Félegyházáról származó „barbár begréket" is őriz a jászberényi gimnázium gyűjteménye.

1844. július 28-án, amikor Félegyháza mezőváros lakosai az új- ratelepülés százéves évfordulóját ünnepelték, a város főjegyzője, Szerelemhegyi Antal mondott ünnepi beszédet. Néhány kéziratos példányban fennmaradt a beszéd teljes szövege, ezért könnyen tájékozódhatunk, mit tudtak a helység múltjáról a félegyházi városvezetők a 19. század első felében. Ismerték a kunokról, a jászokról ekkor elterjedt romantikus szemléletű történelmi alapműveket, középkori krónikáink adatait, de a két