Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Majsai Károly: Petőfi Szerelem gyöngyei ciklusa és a szalkszentmártoni szájhagyomány
129 mérte a húst, akkor is ment a Zsófika. Azt mondta neki Sándor:- „0 is szívesen lenne mészáros, ha a mészárszékbe mind ilyen szé]3 lányok járnának." Édesanyám még azt is mondta; mesélte a Mészáros dédnagyapa, hogy nemcsak a Fa leszek, ha... versét írta Petőfi Zsófikéhoz, hanem a Dacos leány-t is néki szánta." Eddig tart a történet. így őrzi a szájhagyomány Szalkszent- mártonban. Arra a felvetésre, hogy az irodalomtörténet a Szerelem gyöngyei ciklus minden darabját a költő Mednyánszky Bertához írta, a visszaemlékező szalkszentmártoni öregek szinte egyértelműen azt állították; „Nem szerette Sándor azt az úri lyányt. Különben is Szalkszentmártónban mindig szebb lyányok voltak mint Gödöllőn. Meg aztán, ha Petőfinek valahonnét kitették a szűrét. .. , az oda soha vissza nem tette a lábát. Sokkal büszkébb volt! Akármit is írnak az irka-firkászók!." A szájhagyomány és Kardos István segédtanító - Petőfi szalkszentmártoni barátja - egybehangzóan emlékezik a Mészáros családról. KARDOS így ír életrajzi leírásában; „Szentmártonban rendezte eddigi verseit, melyeket sajtó alá velem íratott le, s jutalmul a nyomtatványból egy példányt ajándékozott nekem." A nyomdába való felvitelt (Emich Gusztávhoz) így őrzi a szájhagyomány: „Dédnagyapámat, D. Mészáros Józsefet kérte meg az öreg Petrovics; vigye föl a fiamat, Sándort, Pestre, hogy verseit beadhassa. Ha hazajöttek a fuvardíjat rendezem. Vitte is dédnagyapám a Sándort, ott tette le a régi piactéren, - ha jól emlékszem a tláller piac volt az. Ott várta dédnagyapám a Sándort. Amikor az megjött, azt mondta; Mészáros bácsi, pénzt kaptam a verseimért, aranyban!" Annyi bizonyos, hogy a Fa leszek, ha című költeménye után Petőfi még tizenkét verset írt a ciklushoz. (Őszi reggel járok..., Háborúval álmodám..., Életem most..., A letartott... , Ha az isten..., Elnémult a fergeteg..., Arcképemmel..., Awagy én már soha..., Azt hívém, hogy..., Messze estem..., Milyen furcsa álmám..., Félre mostan...) Az utolsó versében, a ciklus befejező költeményében, Petőfi többek között így szól; Kérdezed, jókedv barátom, hogy mért,/ Mért tartunk ilyen nagy ünnepet?/ Csak azért, mert megtudom: a lyányka/ Szeret-e hát awagy nem szeret?/ - Hogyha visszatérünk a leánytól,/ Es szerelmet tőle nem hozunk:/ Messze útra küldelek, barátom,/ S többé tán nem is találkozunk./ FERENCI Zoltán a folytatást így írja le: „Ezt tudjuk, hogy meg is történt. Pestre érkezvén, pár nap múlva újra Gödöllőre ment a paphoz, s elmondta neki, hogy nőül kéri Bertát. A pap és neje, ismervén a büszke a nagy rokonságára tartó apát, igyekeztek lebeszélni róla; ennek azonban sikere nem lett és még az nap levelet írt Mednyánszkynak, ki tagadó választ adott, melyben afféle volt, hogy sem színésznek, sem poétának lányát nem adja: ezzel tartozik őseinek. Másrészt világossá lett az is, hogy Berta maga is becsülte a költőt, szerette költeményeit: de nem volt szerelmes belé. Erre Petőfi odahagyta Gödöllőt . " A Szerelem gyöngyeiből az első mutatvány M. B. kisasszonyhoz (G....őn) c. alatt a Pesti Divatlapban 18^-5 szeptember lián jelent meg, utóbb 18-án és 25-én közölt összesen öt költeményt belőlük. Ekkor az egész gyűjtemény már nyomtatás alatt állt. Emich Gusztáv vette meg s az ő kiadásában jelent meg 18^5 október 20-23-a között. Ekkor a költő egy díszpéldányt sajátkezű (aláírásával) ajánlatával elküldött Bertának, ki utóbb Slavniczai Lajos földbirtokos felesége lett.
