Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Sz. Kőrösi Ilona: Kecskeméti testamentumok a 17–19. századból
kapcsolódóan a „szegények etetésére" is sok példát találunk. Détári István 1758-ban halotti torra és szegények étetésére 1 tehenet hagyott, Nagy István 1759-ben kelt végrendeletében az alábbi sor olvasható: „Egy borjú vágattassék le szegények étetésére", Gulyás Erzsébet 1787-ben hasonló célra 8 forintot hagyott . A végrendeletek legnagyobb terjedelemben az ingatlan és ingó vagyonok ismertetésével foglalkoznak. Az itt található adatok a határhasználat, gazdálkodás, vagyoni helyzet, életmód jellemzésére alkalmasak, fontos adalékok Kecskemét mezőváros gazdaság- és társadalomtörténetéhez. Közvetlenül a város árkán és kapuin kívül, az ún. „hegyekben" és közökben voltak találhatók a régi telepítésű szolok. (Máriahegy, Budaihegy, Öreghegy, Vacsihegy, Máriaköz, Körösi köz, Hegedűs köz, Vacsi köz stb.) A szőlőterület nagyságának megjelölésére az út, a pászta és a kapa kifejezéseket használták. A szőlőhöz szüretelőhely és kunyhó tartozott. Számontar- tották a szőlőben levő gyümölcsfákat is, amelyek között gyakori volt a pogácsaalma, a borízű alma; volt diófa, „piszke", vadkörte, a 19- században sok szilva- és barackfa. Egy-egy pásztát a benne levő gyümölcsfáról neveztek el; találkozunk almás pásztával, „mondolás" pásztával, Kókai Tót János 1767- ben arról a pásztáról végrendelkezett, „a kibe az orozva érő körtefa vagyon". A szőlőkhöz kapcsolódtak a veteményeskertek, mindig egyszerre említik őket. Gyakori a káposztáskert, említenek uborkát és más konyhakerti növényeket. Madaras István 1739-ben a kertnek arról a részéről szól, „a hol a káposzta föld vagyon és az sáfrán". A város környéki, szőlők közötti utak, közök mentén helyezkedtek el a kenderföldek, és a 19. század elején még itt említik a kukoricás kerteket is. (Pl. Vágóköz, 1827.) A szőlőhöz kapcsolódóan a végrendelkezés tárgyai voltak a „szőlőbeli" edények: kádak, faabroncsos vagy vasas hordók, szüretelőedények. Az ingatlan vagyon másik jelentős összetevője a szántóföld volt. A 17. században még nyaraló földet, telelőt, élőföldet és mezei kertet említenek, később mezei kertet és tanyát. A földterület nagysága és minősége mellett az ingatlan jogi jellegét is ismertetik. A 18-19» század fordulója után - amikor a város megkezdte a futóhomokos területek kiparcellázását - a végrendeletek tárgya között nagy számban megjelent az erdőföld és az új telepítésű erdő is. Az ingatlanok között jelentős értéket képviselt a városi ház és telke. A többnyire szoba-konyha-kamrából álló épületekhez pince, istálló, szín is tartozott. A végrendelkezők jelentős része az udvaron levő kutat és a kaliczkát (sertésólat) is megemlíti. A jómódú gazdaréteg vagyonához tartoztak a város belterületén működő szárazmalmok. A városi házban, valamint a mezei kerteken, tanyákon található lábasjószágok felsorolása is gyakori. A sertések, hámos lovak, heverő lovak, tehenek, jánnos és heverő ökrök, továbbá a növendékállatok leírásán kívül jószágnevekre és tulajdonjegyekre is találunk példákat. A ház körüli ingóságokhoz tartoztak a gazdasági felszerelések fontos darabjai, mint a kocsi, szekér, lószerszám, járom, eke stb. Sok végrendeletben megtalálható az évi gabona- és bortermés, és egyéb, tárolt termények felsorolása, pl. asztag, kazal, kalangya széna, veremben levő árpa, búza, füzérben tárolt- 123 -
