Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Horváth Attila: Régészeti kutatások a Kiskunság északi peremvidékén az őskortól az államalapításig (Eredmények és feladatok)
8 letanyagában csakúgy mint a kunpeszéri leletek között - gondolva ezúttal a Déri Múzeumban őrzött és Peszéradacsról származóként számontartott vadkanfejes öntött szíjvégre is - a legkésőbbi, egyesek szerint a 9- század felé mutató avar léié tanyagot is fellelhetjük. Ugyanígy említenünk kell a Felsőpeszérrel szomszédos Bugyi- -Ürbőpusztáról előkerült, illetve a Bóna István által feltárt és közölt temető leleteit, valamint a Bálint Béla által Kunba- racsról begyűjtött aranycsüngődíszeket és áttört aranyozott bronz szíjvégeket, melyek nyilvánvalóan ugyancsak temetőre v a1lanak. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a késő avar kori betelepülés legalábbis megközelíti a szarmata kori sűrűséget, s annál feltűnőbb, és mindenképpen elgondolkoztató a vitatott avar továbbélés szempontjából a honfoglalás kori leletek ehhez viszonyítva elenyésző száma. A honfoglalás korból az elmúlt évig egyetlen, feltételezhetően sírleletből származó áttört korong került a Halász gyűjteményből a kecskeméti múzeumba. Lelőhelye a községtől mintegy 3 km-re a Bugyi felé vezető út K-i oldalán található. Az 1983* év őszén a kunadacsi köztemető őskori leleteinek hitelesítése keretében H. Tóth Elvira honfoglalás kori gyermek, és nyúzott lóbőrös ezüstöves férfi sírt tárt fel, melyet földanyagával kiemelve eredeti állapotban a múzeumba szállítottunk, s amelynek konzerválása előkészületben van. Függetlenül attól, hogy a terület tervezett leletmentése fog-e további honfoglalás kori sírokat felszínre hozni - ez idáig nem hozott - bizonyosra vehetjük, hogy a közeli benepusztai (Ladánybene) sírtól s az izsák-balázspusztaitól eltérően itt korántsem magányos sírról, hanem kisebb sírcsoporttal, családi temetővel kell számolnunk. Talán e korszakba sorolhatjuk a Kunpeszér-Sinai hegyen talált árokrendszer leleteit is, amelyből cserépbográcsot sikerült rekonstruálnunk. Ez a rövid felsorolás úgy vélem számos tisztázandó problémára mutatott rá, amelyek közül nem is egy, nem csupán helyi jelentőségű. így elsősorban az újkőkor, és - ha lehet így fogalmaznunk - közvetlen előzményei tisztázása lenne kívánatos, nem különben továbbfejlődésének folyamata. Hasonlóképpen hitelesebb leletanyagot kellene szerezni a kora bronzkori kultúrákról, s ezáltal lehetőleg világosabbá tenni a kora és közép bronzkor átmenetének folyamatát. Bármenynyire is szeretnénk, egyelőre kevés sikerrel kecsegtet a késő bronzkori és méginkább a szarmata kort megelőző századok népességének tisztázása. Jó lehetőség kínálkozik viszont vizsgált területünkön megyénkben első alkalommal az avar kori településviszonyok, s ezzel összefüggésben az avar kor vitatott periodizációja bizonyos fokú tisztázására; s ezáltal nem utolsósorban az avar ka- gáni székhely meghatározásának pontosabb megközelítésére is. Mindehhez szükséges, a három község területén végzendő, a közelmúltban végzetthez hasonlóan intenzív, minden lelőhelyre kiterjedő terepbejárás, illetve leletmentő hitelesítő tevékenység, mely talán közelebb vihet bennünket a Duna-Tisza köze településtörténete egyéb problémáinak megvilágításához is. E munka eddigi bemutatott eredményei javarészt a megyei tanács megértő, költségvetésen kívüli anyagi támogatásának, s emellett a helyi tanácsok, termelőszövetkezetek és múzeumbarátok munkánk feltételeit megteremtő önzetlen segítőkészségének köszönhetőek. Csupán reménykedhetünk, hogy a súlyosbodó feltételek mellett, ha korlátozott keretek között is e támogatást a
