Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
V. A források tanúságai
A kalocsai érseki uradalom 1725. évi úrbáriuma Sükösd helységről rögzítette, hogy „volt egy Malmok Kurta Fok névő Vizen a’ mellytül fizettek arendát, a ’ midőn hasznát vették, de már egészlen el Pusztult nem fizetnek, a ’ Dunanis vagyon egy Malmok, attól fizetnek fi 16. ”342 Az úrbérrendezést megelőző kilenc kérdőpont felvételekor szőlőhegyük, tüzifaszedési joguk mellett dunai malmukat is megemlítették a sükösdiek.342 343 A II. katonai térképfelvétel 1858-ban megrajzolt sükösdi térképszelvényén a Kerülő fok dunai torkolatától délre három sorban 9 hajómalmot számolhatunk össze.344 A Duna-mappáció készítése során Zsitnyán János mérnök feljegyezte, hogy „ Vajas Torkolattyán feliül lévő Duna a ’ mellyben a ’ Sükösdi Malmok találtatnak ezen Dunának alkalmas folyása ajánlja magát. ”345 Hajómalom vásárlását, építtetését és legfőképpen üzemeltetését kizárólag „tőkeerős” személyek engedhették meg maguknak. Egy-egy hajómalomnak 3^4, vagy akár több tulajdonosa is lehetett. A módos gazdák befektetésnek tekintették a malomtartást. Az előrelátó és tehetős gazda több malomrésszel rendelkezett, mert ha az egyik malma tönkrement, vagy elvitte az ár, még mindig maradt neki termelő egysége.346 Az 1820. évi sükösdi urbariális constriptio készítésekor az összeírok mindössze három hajómalmot vettek számba.347 A táblázat rovataiban feltüntették az egyes malomtulajdonosok részesedését a vízi őrlőszerkezetből. Az egyik malom Radics András (1/5), Lógó István (2/5), Soós György (1/5), Marusa Jakab (1/5) tulajdonában volt, a másikat őr. Csizmadia István (1/4), Lógó Jakab (1/4), Pocskay Mihály (1/4), Lógó Andrásné (1/4) üzemeltette, a harmadik pedig Csordás Márton (2/6), Balázs Máté (2/6), ifj. Rácz Gábor (1/6), Gyuka Pálné (1/6) működtette. Peltűnő, hogy az érseki nyilvántartásban nem szerepel a Némethek malombirtoklása. források hiányában csak feltételezhetjük, hogy a kovácsmester tulajdonában lévő hajómalom üzemeltetésének jogát más szerződés szabályozta. Az 1820-as években még Németh Ferenc neve szerepelt a malom kiadásainak végén. A vasverő mester 1831-ben bekövetkezett halála után legidősebb fia, János örökölte apja malomjogát. A kovácskönyv tanúsága szerint az 1838. évben a molnárok részére elfogyott 4 és fél font háj, 7 font gyertya, 24 font só, és másfél font szappan. A négyféle nyersanyag összköltsége 30 forint 2 krajcár volt. Németh János az év végi számadáskor feljegyezte, hogy Pusztai Józseftől 10 forintot kapott, Matkó Antaltól ötöt és az öccsétől is 5 forintot. A bejegyzésből jól látható, hogy Németh 342 BÁRTH János 1974/b. 314. 343 NOVÁK László Ferenc 2006. 416. 344 HIT. II. Col. XXXI. Sect. 61. 345 DUNA-MAPPÁCIÓ 2006. 1446. térképszelvény leírása. 346 SÓLYMOS Ede 2007. 185. Czigány Béla részletesen elemzi a Győr megyei hajómalmok üzemeltetését, a vízimolnárok tevékenységét. CZIGÁNY Béla 1962., 1963., 1965., 1967., 1968., 1970. 347 KFL. III. 5. b. 4. d. Urbáriumok. Sükösd 1820. 55
