Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)

IX. Függelék

IX. FÜGGELÉK A szövegközlés módja A függelékben közreadott, XIX. század első felében vezetett kontós- könyvek bemutatásakor betűhív közlésre törekedtünk. A közölt forrásszövegek közel fél évszázadot ölelnek át, és ez idő alatt több személy vetette papírra jegyzeteit. A különböző korú feljegyzők eltérő írástudás­sal rendelkeztek. Az eredeti dokumentumokban több helyen előfordul, hogy egy- egy betű a kéz botlása miatt többféleképpen olvasható. Az is előfordult, hogy az írója akaratlanul betűt tévesztett. A könnyebb olvashatóság, szövegértés érdeké­ben néhol javítottuk az elírt betűket. Néhány kiragadott példánál maradva: a helytelenül írt „derák szeg”-et „derék szeg”-re, az „öszva szamlaltuk”-at pedig „öszve szamlaltuk”-ra javítottuk. A magánhangzókra következetlenül használt ékezeteket nem helyesbítettük. Szögletes zárójelbe tett három ponttal [...] jeleztük a papírsérülés, írásfaku­lás, illetve a csúnya íráskép miatt olvashatatlan szövegrészeket. Az eredeti kontós-könyvek végén található ábécé-regiszteres mutatók köz­lésével - a hiányos oldalszámozás miatt - nem növeltük a terjedelmet. A családneveket és helyneveket a kontóíró által feljegyzett alakban írtuk át betűhíven, feloldásuk a személynév- és helynévmutatóban olvasható. A forrás-szövegekben sok olyan tárgynév, fogalom bukkan fel, amelyeknek értelmezését nem lapalji jegyzetben, hanem a kötet végén található szómagyará­zatban értelmeztük. Egyes mesterségszavak, tájszavak átírásakor meghagytuk az eredeti írás­módot, de a szavak után szögletes zárójelben utalunk a közérthetőbb olvasatra, így például a „gúzs evegyő” után ez olvasható: [evedző-evező], A forrásokban gyakran szerepel rövidített alakban a font súlymérték, amit a görög ábécé tizenkettedik betűjével helyettesítettünk kisbetűs „p” alakban. A forrástípus jellegéből adódóan gyakran találkozunk rövidítésekkel. Eze­ket nem a függelékben, hanem a rövidítésjegyzékben oldottuk fel. Az egyik leg­gyakoribb rövidítés a „ts”, ami „tsináltam”-ot, azaz a kovács munkavégzését rejti. A számadatok átláthatósága érdekében az arab számok után mindenhol pontot tettünk. Az egyes termékek, munkavégzések árainál a krajcárt „xr”, a forintot ,,f’ betűk jelölik. A konvenciós ekevasak és csoroszlyák élesítésénél a kovácsmesterek a job­bágyok neve után minden munkavégzésnél egy strigulát húztak, amit a forrás- közlésben nagy „I” betűvel jeleztünk. 83

Next

/
Oldalképek
Tartalom