Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
V. A források tanúságai
Gazdasági feljegyzések Foglalkoztatott béresek, szolgálók Németh Ferenc vasverő mester fiúgyermekei serdülő koruktól idejük nagy részét a kovácsmühely „árnyékában” töltötték. A gyermekek munkába való be- lenevelődése kézműves apjuk mellett történt. A házkörüli és a határbeli férfi- munkák végzésére bérest alkalmazott a család. A Németh famíliánál 1819-től 1835-ig a következő személyek szolgáltak béresként: Ajándi Péter (1819), Kúti Márton (1820), Sípos Tamás (1820-1821), Karagity Tamás (1822-1823), Váradi János (1823-1824), Barát József (1823- 1824), Koleszár Márton (1824-1825), Törköl György (1826), Toptsity Péter (1827), Balog István (1828), Bottyányi Jóseff (1828), Bajai Pál (1829-1830), Radios János József (1831), Szikora Mihály (1832), Jagicza György (1832), Lovák György (1832-1833), Szerletics György (1833), Dékány Antal (1834— 1835). A cselédek, béresek fizetését a vármegyék által kiadott és körlevélként szétküldött ár- és bérszabások szabályozták a XVIII-XIX. században. Pest-Pilis- Solt vármegye 1812. évi bérszabása szerint a kecskeméti, a solti és a pesti járás déli részén a „közönséges” béresek éves járandósága 11 forint készpénz, és egy „egész ruha” volt, ami a következőkből állt: egy szűr, egy kankó, egy nadrág, egy kalap, egy pár új, valamint egy pár fejellés csizma?** A hivatalos bérszabásnál árnyaltabb képet alkothatunk a béresek, szolgálók készpénzes és egyéb természetbeli juttatásairól a kontós-könyvek bejegyzései segítségével.248 249 Ajándi Pétert 1819. május 16-án fogadták meg béresnek. Az éves járandósága közt szerepelt: „suba”, „ujjas mándli”, „pruszlik”, „szürdolmány”, „sipka”, egy pár csizma, egy pár fehér ruha, „bőr kapca”, „szűrnadrág”, két szál szíj, és tíz forint készpénz. Az egyes ruhadarabokat az év folyamán szerezte be a gazda és adta át alkalmazottjának. A subát 15 forintért, az ujjas mándlit és a pruszlikot 13 forint 30 krajcárért, a szűrdolmányt 5 forint 30 krajcárért, a sipkát 2 forintért, az egy pár csizmát 6 forint 30 krajcárért, az egy pár fehér ruhát 4 forintért, a szűrnadrágot 4 forint 30 krajcárért, a két szál szíjat 30 krajcárért vásárolta a kovács. A bőrkapca helyett egy bakancsot vett 3 forint 30 krajcárért a mester. A ruhadarabok összértéke a 10 forint készpénzzel együtt 65 forintot volt. A kész- pénzbeli járandóságba beleszámított 3 forint értékű két és fél rőf selyem „nyak- ravaló”.250 A suba a köralakú, birkabőrből készült, vállra vehető férfi felsőruhát jelentette, amit hideg időben szőrével befelé, enyhébb időjárás esetén kifordítva 248 BÁRTH János 1987. 202. 249 A vászonszöttesek és posztóruhák készítéséről és használatáról fontos XVII-XIX. századi viselettörténeti adatokat közölt Flórián Mária. FLÓRIÁN Mária 2009. 27—40., 51-105. 250 TIM. A. 4817.2012. K. I. 105-106. 42
