Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Gyűjtőtáborok Sztrinkó István vezetésével
GYŰJTŐTÁBOROK SZTRINKÓ ISTVÁN VEZETÉSÉVEL A Duna-Tisza közét az 1960-80-as években a még élő és működő tanyavilág jellemezte, szemben az ország más részeivel. A falvakban is életteli paraszti lakosság gazdálkodott, s néprajzi gyűjtéseink azt az időszakot tárhatták fel, amikor már erősebben kezdték gépesíteni a kisgazdaságokat, de még jelentősége volt az állati igaerőnek, a régi kézi eszközöknek, eljárásoknak is. A fészerek, kamrák még épen őrizték az egykori szántóföldi és kertgazdaság szerszámait, s ha már nem is használták ezeket, még mindenki tisztában volt nemcsak rendeltetésével, de ismerte a hozzá tartozó mozdulatokat, technikát is, olykor alkalmazta is. Az országos állat- és kirakodó vásároknak, a heti piacoknak még komoly gazdasági jelentőségük volt. Az építmények mind a falvakban, mind a tanyákon a régiek voltak, sőt új melléképületek építésénél régi technikákat, anyagokat is természetes módon alkalmaztak; ha pedig átépítettek vagy új épületet emeltek a régi helyett, bontásuknál dokumentálni lehetett a régi szerkezeteket, technikai megoldásokat, az eljárások nevét, a felhasznált, alkalmazott anyagok, technikák technikus terminusait. A lakásbelsőben még többségben voltak a paraszt- polgári szinthez köthető régi bútorok, és ezek értéket, sőt használati értéket képviseltek. A televízió a családi életet, a közösségi alkalmakat nem zilálta még szét. Az ötvenes-hetvenes években épített művelődési házakban a régi olvasókörök, egyletek rendezvényei szolgáltak mintául, teremtettek szórakozási alkalmat. Eleven egyházi élet volt a katolikus és protestáns falvakban. A katolikus településeken nagy búcsúkat tartottak; a távolra szakadt családtagok családjaikkal együtt hazalátogattak; rokonok, barátok felkeresték egymást; hatalmas tömeg gyűlt össze a petőfiszállási búcsún, ahová egyes falvakból gyalog keltek útra a búcsúsok, a szabadban éjszakáztak imádkozva, énekelve. Lakodalom egyházi esküvő nélkül úgyszólván elképzelhetetlen volt, sőt addig nem látott létszámú vendégsereg gyűlt össze. Volt olyan temetés is, ahol három pap és a kórus is szolgált. A templomokban pedig passiót, hosszú dramatizált legendákat elevenítettek meg, bevonva az iskolás gyermekek különböző korosztályait (Kiskunmajsa). Ez a világ azonban minden ponton megrendült. Mutatkoztak annak jegyei, hogy nem sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy elsősorban a tömeg93
