Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

A Duna-Tisza köze mint alakuló emberi táj - Táji adottságok

Szétnézett a puszta hosszában, széliében;

Nagy égiháború volt keletkezőben.

A világ sötétbe öltözködött vala,

Szörnyen zengett az ég, hullt az istennyila;

Végtére megnyílt a felhők csatornája,

S a tó vize sűrű buborékot hánya.

De a vihar, ami hamar keletkezett,

Oly hamar is hagyta el megint az eget.

Megindult a felhő könnyű szélnek szárnyán,

Ragyogott keleten a tarka szivárvány.

A költő mindezért lelkesül, szeretettel írja le sorait, szinte idilli tájat mutat be, annak ellenére, hogy hatalmas vihar tombolt, amit egy utazó bizonyára másként élt meg és írt volna le, mint az Alföldbe, Kiskunságba szerelmes költő. A szívében nagy bánatot hordozó Kukorica Jancsi tragédiáját ez az idillikus, ám pontos leírás még inkább kiemeli. Hogy mennyire reális a kép és mennyire konkrét látványról, valóságos tájismeretről van szó, azt bizonyítja az is, hogy a pusztán végződő útvégén sürü erdőbe jut éjszakára, ahol a zsiványtanyára kerül. Hogy milyen ez az erdő, itt a zsi- ványkaland közbejötté miatt nem derül ki. De mikor másodszor indul útra és újra az erdőbe jut, kétség nem férhet hozzá, hogy a Duna vagy a Tisza ártéri erdejéről van szó, hiszen ott a fazekas sárba ragadt szekerét ragadja ki. Ilyen hegyvidéki erdőben elképzelhetetlen. S talán az sem különös, hogy a pusztán felnőtt pásztor, aki addig cserjés, borókás vagy ritkás ligeterdőt látott, az akkor még meglévő mocsári tölgyesek között kicsinek érzi magát, s mindent óriásnak lát. Ahogyan az sem véletlen, hogy Petőfi főhőse éppen juhász, azaz pásztor, hiszen a Duna-Tisza közének népe a XIX. század első felében még mindig elsősorban az állattartásból él, az egyes települések határának nagyobb részét a legelő és a rét alkotja.

A számos pusztát bérlő Kecskemét városának, illetve a Kiskunság pásztoréletének számos kitűnő leírója, monográfusa akadt. Megemlékezik erről már igen korán remek illusztrációkat is közölve Kubinyi Ferenc és Vachot Imre müve, amely 1980-ban Sztrinkó István gondozásában hasonmás kiadásban ismét hozzáférhetővé vált. Madarassy László a pásztorok apró tárgyait, a pásztormüvészetet kutatta. Szabó Kálmán vonatkozó müveit összegyűjtve szintén Sztrinkó István gondoskodott arról, hogy szétszórtan

35