Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Utószó

UTÓSZÓ

E könyv szerzője voltaképpen nem Szabó László, hanem Sztrinkó István. Az ő fotóhagyatékának egy részét közöljük, benne felhasználva gyüj- tőfüzeteit, céduláit, apró feljegyzéseit s nem utolsó sorban megjelent tanulmányait és mindazokat, amit velem és barátaival, munkatársaival folytatott beszélgetéseink során megismerhettünk, s megjegyeztünk. A fényképek zöme a kecskeméti Katona József Múzeum fotótárában van beleltározva, szűkszavúan adatolva, úgyhogy valóban szükség volt arra, hogy gyűjtő- füzeteit, legépelt gyűjtéseit, jegyzeteit áttanulmányozzuk. Magam, aki az anyag válogatására, szövege összeállítására vállalkoztam, igen sok helyen voltam vele együtt, s magam is készítettem ugyanarról a tárgyról, tanyáról, munkafolyamatról felvételt. De így voltak ezzel mások is, legfőképpen Szabó Zoltán, akinek ugyanoda leltározott képeiből szép számmal válogattam, ha azok előnyösebb pozícióból készültek, vagy jobban sikerültek. A kutatótáborok más résztvevőinek is kerültek be fényképei, de ezt szükségtelennek tartottam külön feltüntetni, amiatt, mert erről Sztrinkó Istvánnak is voltak felvételei. Több, egyetemi hallgató korában készített, saját tulajdonában lévő, s így be nem leltározott fényképet, kéziratokat, jegyzeteket dr. Nagy Irén, Sztrinkó István özvegye emelt ki férje hagyatékából. Ezért és az adatok pontosításáért neki külön is köszönetét kell mondanom.

A közölt szövegek (pl. a Duna-Tisza közéről szóló áttekintés, az egyes témakörökben tett megállapítások, építkezési technikák bemutatása) nagyobbrészt szó szerint Sztrinkó Istvántól származnak, illetve átfogalmazásomban illeszkednek publikált és kéziratos szövegeihez. Publikációiban néha csak felvillanó gondolatainak valós értelmét beszélgetéseinkre visz- szaemlékezve, azokat végiggondolva értelmeztem, és írtam újra azért, hogy az olvasó lássa, mi volt az eredeti célja, hogyan látott egy-egy folyamatot, hogyan értelmezett egy jelenséget, s milyen módszerrel közelített hozzá. Tehettem ezt azért, mert sokat voltunk együtt. Csaknem tíz éven át szorosan véve is együtt dolgoztunk, és ismertük egymás gondolatait. Azokat az eredményeket, felismeréseket, sejtéseket is, amelyeknek kifejtése rövid életében nem adatott meg neki.

237