Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Szemelvény Sztrinkó István tudományos munkásságából - A három város népművészete
ütőknek és tengelyeknek tsinálása, kapukhoz, kutakhoz való minden vass munka, konyhára tartozó vass lábok, vass matskák és egyebek, mellyek eddig is Kovátsokhoz tartoztanak, Kovátsoknál úgy hagyatnak meg, hogy a Lakatosok munkájába a Privilégiumokba rendeltetett büntetés alatt avatkozni ne mereszellyenek, minémüek a tsizma patkolás, sarkantyúzás, ablak tokok vasalása, tzifra reszelés áltál készített subtilis munkák, hintok ajtajainak vasalása, kisebb vass táblák, vásári sátrakra való kisebb munkák, pléhek és azon ajtókra való minden féle vass munka, melylekre plehek készíttetnek, akármi tálas láda, almárium, tábori nyoszolyák, asztalok, székek vasalása, ajtók nyitása, régi ajtók sarok vasak és pléhek le szedése, mellyeket addig is a lakatosok készítettek, minden onazott munkákkal edgyütt.” 13 A különböző, néha igen bonyolult zárak, lakatok, díszes kulcsok tehát biztosan a lakatosok készítményei, de az ajtóvasalások, az ablakrácsok és bútoralkatrészek is. Különösen a zárakat díszítették nagy előszeretettel, melyeket gyakran domborított, kanyargós-indás kerettel szegélyeztek. A zárak előlapja szintén ékítésre alkalmas felületet adott, melyet domborított vagy vésett mintákkal láttak el. Ilyen például az a zár, melynek előlapjára domborított, szájában virágot tartó madarat formáztak meg, vagy az az 1779-es évszámú, melybe koronát véstek, alája pedig egyik karmában kardot, a másikban jogart tartó kétfejű sast. A legjobb hagyományokat fejlesztette művészi szintre Tiringer Ferenc, az 1930-as években Kecskeméten dolgozó mülakatos, akinek tehetségéről több míves munka tanúskodik, mint pl. a Ferences templom vaskapuja. Fémből készült tárgyaink előállításában jelentős szerepük volt a kontároknak és cigánykovácsoknak is. A céhes mesterek többször panaszkodnak rájuk, mert rontják az üzleti lehetőségeket. A kecskeméti magisztrátus 1774-ben azonban már néhány cigány kovács működését megengedi, mert: „Az itt való új magyarok ember emlékezetűül fogva házas tüzes lakosok, kik közül némellyek aprólékos kovácsolással, a többek már most mezei munkával élnek ... A többeknek pedig az aprólékos munkát a ezéh nem is tiltja, sőt beadott expositiojaban nevezett szerént megengedi. Kihez képest azt itiltük, hogy mivel az új ezéhes Kovácsok, az itt való népnek számához nem csak kevesek, ők többnyire külső gazdaság után is látnak és igy nem mindenkor találtathatnak, ezért ama négy kovácsoló új magyarok, ... a Szantovasak és csoroszlyák is azt kívánván, mig élnek mostani állapotokban maradhatnak...”.14 ’ 13 SZABÓ T.j. 1781. 14 SZABÓ T.j. 1774. 198
