Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Sztrinkó István - Életpálya
nyomdák kiadványait is gyűjtötte és felhasználta, mert ezekből nemcsak egy-egy jelenség meglétéről, hanem annak tartalmáról, formájáról, a szokás lefolyásáról, nevéről is bővebb értesüléseket szerezhetett a kutató. Tanulságos elolvasni ilyen szemmel kis közleményét 1984-ből, amely elsősorban ilyen forrásokra épül, s ezeket idézi szó szerint (A Duna-Tisza közi népi építészetet alakító tényezők a 18-20. században). Nem hagyta figyelmen kívül a szépirodalmat sem. Petőfi versrészleteinek, leírásainak kiskunsági részleteit egybegyüjteni, külön kötetbe foglalni dédelgetett terve volt. Irodalmi érdeklődésének erős voltáról csak egy írása tanúskodik (Szépirodalmi adatok a Kiskunság néprajzához). A megye történetének és néprajzának majdani megírását szem előtt tartva igen fontosnak tartotta, hogy a helytörténeti, néprajzi kisgyüjte- mények, táj házak, emlékhelyek, értékesebb magángyűjtemények anyaga együtt maradjon, szakszerű nyilvántartásba vegyék, és így tudományos kutatás céljait is szolgálhassa. Ez nagy súllyal nehezedett rá, hiszen, mint a megyei múzeumok igazgatóhelyettesére, e gyűjteményekkel való foglalkozás hivatali feladata is volt. Az ilyen gyűjtemények kialakítását a kisebb települések maguk szorgalmazták és tartották fenn, vagy valamely intézmény (művelődési ház, iskola, termelőszövetkezet, társadalmi egyesület) hozta létre. Helyzetük és létük bizonytalan volt, mert ha pl. megrokkant, beteg lett, meghalt vagy elköltözött az a lelkes honismereti kutató (többnyire pedagógus), aki szívügyének tekintette gondozását, nem volt bizonyos, hogy nyomába lép valaki. A nyolcvanas években pedig a felsőbb hatóságok törekedtek arra, hogy a kisgyüjteményeket a megyei múzeumok ellenőrizzék, a jobbakat a megyei múzeumi szervezetbe integrálják. Egy 1985-ben kelt feljegyzésében így értékeli helyzetüket: - helyi kezdeményezésre létrehozott, tartalmilag - szakmailag kellően végig nem gondolt intézményeket kellett átvennünk (Kiskunhalas: Gyűjtemények Háza; Baja: Bunyevác tájház, Éber-ház), melyek funkcionális újjáalakítása nagy teher; - kellően nem ismert közigazgatási-politikai indokok alapján a múzeumi szervezethez került a Kiskunmajsai Helytörténeti Gyűjtemény, míg ugyanakkor a hasonló kondíciójú gyűjtemények (Harta, Solt, Kunszentmiklós stb.) községi kezelésben is jól működnek. Amidőn Sztrinkó Istvánnak és a múzeumi vezetésnek nagyjából sikerült ezek hovatartozását tisztázni, nagy erővel indította meg az anyag felmérését, szakszerűvé tételét, és felhívta a kutatók figyelmét arra, hogy használható anyagot hol és mihez találhat valaki. Ezt a munkát azonban csak megkezdeni tudta. 191
