Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Sztrinkó István - Életpálya
tatásban is részt vett. Az egykori kiskun települést azért választotta ki, mert így a tervezett Jászkunság kutatáshoz is csatlakozni lehetett, ugyanakkor ebben a térségben nem volt múzeum, s egyéb olyan intézmény, amely ezt a térséget módszeresen vizsgálta volna. Jó egyházi és világi levéltári anyaga volt, s a Felső-Kiskunság egyik legjellegzetesebb települése. Szóba jöhetett volna még Kunszentmiklós, ám itt Tálasi István és tanítványai évtizedeken át munkálkodtak, s sok publikált vagy kéziratban lévő anyag állt róla a kutatás rendelkezésére. Fülöpszálláson pedig Fél Edit gyűjtött évekig, s vizet hordtunk volna a folyóba, ha itt vetjük meg a lábunkat, vélte Sztrinkó István. Egy majdan megírandó nagy monográfia ezekkel, Szabadszállás feltárásával, illetve a Pest megyébe eső Lajosmizse anyagával kiegészítve (Bárth János létrehozta a tanyamúzeumot) kellő súllyal képviselhette a Kiskunság északnyugati részét. Kiskunmajsán, a vizsgálati területet délről lezáró kutatóponton 1979- től több éven át gyűjtött a munkaközösség. Az 1743-ban újratelepedett kiskun község is tudatos kiválasztás eredménye. Egyrészt kapcsolódott a Jászkunság kutatásának programjához, és ezen belül és Szabadszállással szemben a katolikus Kiskunság jellegzetes közössége. Ebben a tekintetben Kiskunfélegyháza karakterisztikusabb lehetett volna, de ott múzeum volt, csakúgy, mint a főként református Kiskunhalason, s folyamatos kutatása biztosítva volt. Kiskundorozsma a megyén kívül feküdt, s várható volt - amint ez meg is történt hogy a szegediek elkészítik majd monográfiáját. Szalkszentmárton két évig fogadta a kutatókat. A Duna-Tisza köze kutatásában ez a Solti-síkságot képviselte, a nem szabadalmas kerülethez tartozó települést, melynek hagyományaiban az árvíztől való állandó fenyegetettség, a Szabadszálláson csak néha megjelenő dunai áradás és a vízzel való küzdelem a jellemző. Úgy zárta le nyugatról ez a kutatópont a szomszédos településekkel együtt a kijelölt területet, mint keletről a Tiszazug és a Tisza bal partjának községei (Tószeg, Vezseny, Tiszakécske, Alpár). Oda, mivel ugyanennek a munkaközösségnek több tagja s maga Sztrinkó István is rész vett a tiszazugi táborokban, külön kutatást nem tervezett. Volt még egy nagy álma, amely nem válhatott valóra: az, hogy szülőföldjén, szüleinek lakóhelyén, Jánoshalmán és környékén szervez még hasonló kutatást. A kiválasztott terület, az itt folytatott eredményesen záruló kutatások ezeken a pilléreken nyugodtak. Láthatóan erősek, jól kiválasztottak,, s értő kézzel faragottak. Akik részesei voltak ezeknek a táboroknak, azok tudják, hogy mennyi munka kellett ahhoz, hogy minden zökkenőmentes és hibátlan
