Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Sztrinkó István - Életpálya

A városban és a megyében is egyre több feladatot kapott, mert látták, hogy terhelhető, s amit elvállalt, azt precízen meg is oldotta. Jelentéseiből látjuk, hogy mind a megye, mind a város tekintetében átfogó, más intézmények munkájával is hathatósan számoló kulturális programot dolgozott ki. Nemcsak a múzeum feladatát tisztázta, újabb részlegek városon belüli létesítését, raktárépítést szorgalmazott, hanem figyelembe vette, hogy a Megyei Levéltár, a Megyei és Városi Könyvtár, a Művelődési Ház miben lehet partner, hogyan segíthetik egymást. Kezdett városi kulturális politikussá válni, legalábbis tanácsaiban, elképzeléseiben.

Munkássága értékének növekedését a szakma is figyelemmel kísérte. Először 1987-ben a debreceni egyetemen Gunda-díjjal jutalmazták, amit Gunda Béla professzor azért alapított, hogy vele a végzés utáni első tíz évben figyelemre méltó teljesítményt nyújtó tanítványok munkáját jutalmazza. 1988-ban pedig megkapta a Jankó János-díjat a Magyar Néprajzi Társaságtól, amit a 35 év alatti fiatal kutatók jutalmazására hoztak létre.

Ekkor jött a rendszerváltás, ami az eddigi kiépített kapcsolatok végét is jelentette. Legalábbis részben. Ez a múzeum számára nem mindig volt előnyös. Az új lehetőségekkel azonban éltek. Testvérvárosi kapcsolatuk lehetővé tette, hogy Erdélyben kezdjenek új kutatómunkába. Székelyvar- ságon önálló kutatásba kezdtek. Mindebben Sztrinkó István is nagy lelkesedéssel vett részt. Fél Erdélyt beutazta, tanulmányozni kezdte a távoli táj építészetét, kultúráját. Fotók sokasága és hangszalagok sora őrzi megkezdett gyűjtéseit, amit már nem tudott feldolgozni.

Gyermekük nem született, de keresztgyermekeik sok mindenben kárpótolták a Sztrinkó házaspárt. Öccsének öt gyermeke született. Közülük ketten az autószerelő, géplakatos, ezermester édesapjuk nyomdokain haladva a műszaki egyetem valamelyik fakultásán tanulnak. A legkisebb még öt éves. Ok gondozták, Jánoshalmán élvén, a fiuk halála miatt megtört szülőket, s gyámolítják ma is a még élő édesanyát, kötik a családhoz özvegyét. Szeretnénk, ha éreznék, s e kötet ezt ki is fejezné, hogy sokak számára Sztrinkó István ma is él, s amit teremtett rövid életében, az mások hasznát szolgálja.

Sztrinkó Istvánt mint a megye ösztöndíjasát 1977-ben kész állás várta a kecskeméti Katona József Múzeumban. Jól ismert terepre került, hiszen nemcsak a Bácska szülötte volt, hanem a középiskolát is Kecskeméten végezte a Katona József Gimnáziumban, szakdolgozatát pedig a megye népi építészetéről írta. Egyetemi hallgatóként nyarait s az évközi szüneteket szülei házában töltötte, és a környéken végzett alapos néprajzi gyűjtőmun183