Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Az építkezés képes lexikona - Házvégek
Székes tetőszerkezettel a századforduló környékén épült, városi-polgári hatásokat mutató utcafrontos házaknál találkozunk. Ezeknek a házaknak a falait általában úgy építették meg, hogy túlnyúltak a födémen. Nemcsak a padlástér nagyobbodott meg így, de a székes tetőnek is egyik alátámasztási pontját adták ezek a falak. A székes tetőről, a majorpankkal magasított falú padlásról az ereszek alatt kiképzett szellőzőnyílások árulkodnak. Szerepük fontos, mert biztosítják a padláson tárolt nagy mennyiségű gabona vagy más termény szellőzését. Egyben kiképzésük s a nyílásokat lezáró rácsok, áttört deszka (olykor kerámia), a galambok ellen védelmet nyújtó betétek esztétikai értéket is hordoztak. Különösen a bácskai települések utcaképét határozták meg ezek a székes tetőzetű házak, de a Duna-Tisza közén kisebb-nagyobb számban másutt is feltűnnek. A tetőszerkezetek legkezdetlegesebb formája a bogárhátú vagy az itteni népnyelvben a rakott tető. Kizárólag mellépületeknél találkozunk velük. Szerkezete igen egyszerű: a falakra keresztben fákat raknak, majd ezekre szalmát vagy kukoricaszárat, rozsét púpoznak fel. Taposással tömörítik össze. A tetőformák közül a Duna-Tisza köze meghatározó típusa a nyeregtető. Formai változatot legfeljebb a tető végének ferde síkú, kis méretű, háromszög alakban való megtörése jelent, díszítő céllal. A farazatos tető kiskunsági tüzelősólaknál fordul elő, néhol találkozunk egy-két lakóházzal is. Valószínűleg ez a forma a jászsági beköltözők révén került a Kiskunságba. Ott ugyanis ez általános volt a XVIII-XIX. században. HÁZVÉGEK A Duna-Tisza közi lakóházakon a XIX. században a házvégnek nevezett, a szakirodalomban oromfal, tűzfal vagy vértelek néven számon tartott szerkezeti elem még nem általános. Az azonban bizonyos, hogy az emlékezettel elérhető legrégebbi időben már egyetlen lakóházról sem hiányozhatott. Egyszerűbb formáiban ez a tetősíkok által közrezárt háromszög alakú felület növényi anyagokból, tapasztással készült fallal jött létre. Tapasztott sövényt, nádat, napraforgószárat vagy lécvázat egyaránt felhasználtak készítésekor. A ház utcai végfalához hasonló fehér meszelése, a sárkánydekszák vagy széldeszkák barna keretével nemesen egyszerű megjelenést kölcsönöztek az épületeknek. A házvégek egyetlen dísze, inkább felületének megtörő150
