Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Az építkezés képes lexikona - Többosztatú, felmenő falú építmények

Gömölyefal szerkezete. A hosszú szalmát sárral bőven keverve és belőle hurkákat készítve fonják be a karók közé, majd elsimítják. A sarkoknál a szerkezet jobban látszik. Kéleshalom, 1975. (SZIFGY 4)

Hantfal

A hantfal voltaképpen gyepszinből kivágott, a füvei összefogott téglatest alakú (néha romboid alakú) vályog. A hant szedésére kiválasztottak egy olyan lapos területet, ahol a gyöpön valamikor víz állt, de már felszáradt. Az ilyen föld megkeményedik, és ha ásóval kivágják a hantot, az nem esik szét. A hantvágást a családtagok végezték, mint ahogyan az építkezés egész menete a család erején alapult.

A falban a hantokat gyepes oldalukkal lefelé rakták egymásra, kötőanyagként sarat használtak. Az egymásra kerülő sorokban úgy rakták a hantokat, hogy a felső sorba kerülő közepe mindig az alatta levő két hant illeszkedésére essen. Tehát kötőre falaztak, azaz a felső sor fogta az alsót. A fal erősítésére a ház sarkaira, valamint a mestergerenda alá oszlopokat ástak le és falaztak be. A fő- és az egyetlen válaszfal - a hantházak mindig szobából és konyhából álltak - egyszerre épültek. A Duna-Tisza közén

138