Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Az építkezés képes lexikona - Fedél nélküli építmények

ahol sokszor nehéz, néha költséges beszerezni a kerítés anyagát. Gyakran ezért a tanyai fő épületeknek csak egy csoportját határolják körül jobban záró kerítéssel. A módosabb tanyák, melyekhez a homokon sokszor 50-60 hold is tartozik egy tagban, arról is felismerhetők, hogy mekkora nagyságú telket vesznek körül kerítéssel.

A kerítéseknek kétségtelenül legolcsóbb és legtartósabb fajtája az élősövény, amelyet a szárazságot is jól tűrő növényből telepítenek. Gyakori a líceum, a citrus és az aranyeső. Ezek többnyire egymást is váltogatva s nem önmagukban alkotnak élősövényt. Ezekre néha lágyszárú növényeket is futtatnak. A sövény nem teljesen zárt. A sövénysort néha megtörik a közéjük ültetett olaj-, akác-, bodzafacsoportok, melyek a telek sarkainál vagy egyes hosszanti részeinél árnyékot adó kis ligetté is fejlődnek, és a jószág déli eny- helyét, a nyári jászol rendszeres helyét jelentik. Az ilyen facsoportokban két- három ecetfa is kerül, amit azért ültetnek, mert szagával a jószágra szálló legyeket elűzi. Néha egymástól rendszertelen távolságra az akácok vagy olajfa együttesek alkotnak kerítést, de közüket nem töltik ki, nem zárják mesterséges kerítéssel, mert a nagy melegben a jószág úgyis a fák árnyékába húzódik meg, nem kóborol messze az amúgy is gyér növényzetű tájon.

Az élősövényhez hasonlón készül kerítés vagy annak egy-egy szakasza egymásra helyezett száraz gallyakból, tövestől kitépett gyomokból, amit földbevert karóval, ráhordott földdel rögzítenek, hogy a szél el ne hordja. Ezt még árok is kiegészíti, s az innen kilapátolt föld is a száraz növényzetre kerül. A Kiskunságban ezt tanoroknak nevezik. A tanorok az állattartással összefüggő fogalomként él a köztudatban, ugyanis nem annyira a tanya kerítését, hanem a karám falát jelentette. A tanyakerítés csak megőrizte ezt a technikát.

A sövény már rangos, komoly technikai tudást igénylő kerítés fajta, amely főként a Duna és a Tisza mentét jellemzi, de szórványosan a Homokhátságon is megvan. Napjainkban is megmaradt tanyákon, szőlőkben s néha még falvakon belül is. Egész tanyatelket ritkán vesznek vele körül, inkább a tanya fő épületét és a rangosabb építményeket határolja körül a tanyatelken belől.

A léckerítés rangossága és drágasága miatt a falvakra, ott is az utcafrontra jellemző. Ha tanyán előfordul, akkor a tanyatelken belül úgy alkalmazzák, mint a sövénykerítést. A leásott vastagabb gerendák (hántolt gömbfák vagy fűrészelt, szekercével faragott oszlopok) közeit tölti ki, s egyenlő vastagságú. A lécek az oszlopokat vízszintesen összekötő két párhuzamos keresztlécre szeggel, csavarral vannak felerősítve. A léceket egymástól azo110