Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Gyűjtőtáborok Sztrinkó István vezetésével

zés, az eltérő képzettség, felfogás, szakmai érdeklődés formálta ki, fogalmazta meg és fogadtatta el ezeket a szempontokat. Nála azonban, hiszen ö nem csupán egy-két témát vizsgált, mint mások, ez lecsapódott, s mivel az egészben gondolkodott, rögzült is, és minden új munkába álló számára készen tudta tálalni. Igazi irányító, szervező volt. Maga is példásan igyekezett ezeknek megfelelni, s munkájával, lankadatlan figyelemmel, segítőkészséggel hitelesítette.

A szabadszállási konferenciának, amelyen Paládi-Kovács Attila elnökölt, igen jó visszhangja volt. Természetesnek vettük, hogy a kötet a gyűjtés befejezése után megszületik, s megjelenik. Sajnálatos, hogy mégis elmaradt, ma pedig már nem lehet összeszedni azt a gárdát, amelyik az egykori kutatásnak részese volt. A kutatásokból megszületett írások, a beépült adatok azonban kezdték eltűntetni a magyar néprajz térképéről az így körülírt fehér foltot. Mivel monografikus igénnyel folytak a gyűjtések, azt mondhatjuk, hogy a népélet minden területéről rendelkezünk publikus anyaggal a Duna- Tisza köze középső részéről. S ez önmagában is nagy dolog.

Az építkezés mellett egy másik nagy téma foglalkoztatta, a népművészet. A néprajzos muzeológus semmiképpen nem kerülheti ki a népművészettel való alapos foglalkozást. Ha eredetileg valakinek nem is állt volna szándékában ilyen kutatásokat folytatni, e munka során megfogta volna a szép tárgyak csodálatos világa. De megköveteli tőle ezt a múzeumlátogató közönség is. Köztudott, hogy némelyek számára a néprajz szinte azonosul és egyet jelent a népművészettel. A múzeumba betérő közönség zöme nem trágyahordó saroglyát, kapát, kaszát akar látni, hanem esztétikai értéket hordozó alkotásokat, szépséget sugárzó tárgyakat. A legtermészetesebb tehát, hogy az igazi muzeológus, aki terepen jár, tanulmányokat ír, kiállításokat rendez, főként a munka ez utóbbi fázisa miatt, törekszik a kutatási területe népművészetének értő és hiteles bemutatására. Emiatt pedig el kell mélyed- nie ebben a gazdag, szerteágazó témakörben.

Bár fő témája a népi építészet is bizonyos szempontból a népművészet témakörébe tartozik, s maga is megkezdte e járószál felgombolyítását. A lakásbelső tárgyai, a bútorok, textíliák, különböző használati eszközök, s maga a kerámia is szervesen idetartoztak. A népművészet ugyanis a mindennapi tárgyak és e tárgyak ünnepi változataiban ölt testet. A Kiskunság népművészete azonban külön is foglalkoztatta, hiszen ezzel olyan elődök nyomdokaiba léphetett közvetlen örökösként is, mint Madarassy László, Szabó Kálmán, Papp László, Lükő Gábor, Fél Edit. Ok elsősorban a pász103