Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Ajánlás
nyaikba beépítve, vagy önálló cikként tették s teszik közzé. Erőfeszítése nem volt hiába, hiszen beépült, szerves része lett a feltárt anyag a magyarságról rajzolt hatalmas képnek. Az alföldi, Duna-Tisza közi magyarság és a velük élő nemzetiségek rajza finomabbá, cizelláltabbá vált. Volt munkatársai, a kecskeméti múzeumban dolgozó barátai azonban ennél többet kívántak tenni. így merült fel egy önálló kötet kiadásának gondolata, mely nem az eddig publikált cikkeit tartalmazza, hanem újat is ad. Elképzeléseiből, gondolataiból, nem publikált anyagából és elemzéseiből tesz egy csokornyit elébünk. Vérbeli, tárgyakban és terepben gondolkodó muzeológus volt, jelentős, jó minőségű fotóanyagot hagyott hátra. Ezeket azzal a céllal készítette, hogy mert minden tárgy nem vihető be a múzeumba, az átalakuló paraszti világot, annak még élő maradványait legalább fényképeken megörökítse, s gazdagon illusztrált kötetek sorával jelenítse meg az ember küzdelmét a tájjal. Legalább mozaikszerüen felidézze a régi világot, s tárgyi környezetét, igazolja, hogy mekkora találékonyságot, mennyire széles, mély s alapos valóság ismeretet és milyen szoros emberi összefogást igényelt ez a nemes küzdelem. Barátai úgy vélték, hogy fotóiból kis kiegészítéssel összeállítható egy ilyen kötet. Áttekintve beleltározott fényképeit nem kellett sokat töprengeni, hogy az ötlet megvalósítható-e. A sok együttlét, közös gyűjtés, az éjszakákba nyúló beszélgetések barátai számára szinte az ő hangján szólaltak meg. A szűkszavú leltárkönyvi bejegyzések, gyűjtőfüzeteinek lapjai emlékeket támasztottak fel, s többet mondanak annál, amit egy őt nem ismerő kutató megláthat, kielemezhet belőle. Akik ott voltak akkor, amikor a kép készült, akik látták és hallották mit fűzött hozzá, akik ismerték gondolkodását, akik tudtak terveiről, azok életet lehelhettek a holt anyagba, és sikerrel kísérelhették meg, hogy néhány elképzelését kézzelfoghatóan is megvalósítsák, s múzeuma segítségével közreadják, le nem írt, de többször is kifejtett gondolatai egy részét megmentsék. Jelen kötet arra tesz kísérletet, hogy hozzá adjon valamit a gyűjteménybe került anyaghoz, egy lépéssel tovább vigye a meglévőt, de hiteles maradjon, annyira hiteles, hogy ő is sajátjának tekintené, ha olvashatná. A felvételek legnagyobb részét ő készítette, néhány ponton azonban - hisz félbeszakadt munka - másokéval is ki kellett egészíteni, részben azért mert a teljesebb kép miatt kellett hiányt pótolni, részben azért, hogy lefedje az egész Duna-Tisza közi területet. Ha ő adta volna közre, ezt a hiányt maga pótolta volna. De tudjuk azt is, hogy kollegáitól beszerzett régi gyűjtéseket, népi műemlék felméréseket, hiszen az 1980-as években 10
