Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)

A víz - A tea és a gyógynövények egyéb felhasználása

ják. Az áfonya leveles-bogyós szárát (áfonyagóré) megszárítva ugyancsak teának készítik el, amelyet gyomorfogó ként alkalmaznak, ám akinek a gyomrával van baj, az issza a lapiját (levelét) is. A cseresznye és a meggy levele és szára a veseműködésre hat jótékony módon. A vadcsomborból és a citromfűből főzött teát idegnyugtató hatása miatt fogyasztják. A vérejiró fecskefű teájával a gyulladt szemet borogatják. A vadkankalint, a kakukkfüvet, a kék iringót a köhögésre, a vad- és a kerti mentát, a kamillát a köhögésen kívül a különféle gyulladásokra is alkalmazzák. Az egérfarok teája az epét tisztítja. Tapasztalata szerint a vadzsurló teája a vesére jótékony, a sebet pedig borogatni lehet vele. Az útilaput pedig a sebekre kötik. A kukoricahajat a vesekőhajtásra alkalmazza. A fagyöngyöt nem teszik ki hőhatásnak, beáztatva és leszűrve kortyolják szívbetegség esetén és vérnyomáscsökkentő erejében bízva. A csihán teája gyulladásgátló, a szívre hat, és hajat is mosnak vele.

Lőrincz Margit kertjében kapor, csombor és zsálya van ültetve. A kapor és a csombor a lucskoskáposzta fűszere, a kapor a savanyított káposztába is belekerül. A köménymagot gyűjtögetik: kihúzzuk tövestől, hazahozzuk, amikor megszárad, akkor súroljuk le, és tesszük zacskóba. A fülfájásra kamillateát alkalmaznak. Ha a szem begyullad, vér ehulló fecskefű teája hatásos. A nyugodt alvás érdekében a citromfű teáját ajánlja. A vesekő ellen és egyéb veseproblémára a mezei zsurlófű teája hatásos. A fájó fogat zsályateával öblögetik, és isszák is rá, valamint izületi panaszokra is ezt javasolják. A fillérfű romlásra javasolt, vagyis ha az ember kidolgozza magát, az izmok megerőltetése esetén, izomlázra használatos. A gyöngyajak és a fagyöngy a szívre hat jótékonyan. A bodzavirágból főzött teát köhögésre használják, ám a termését nem használják fel, mert mérgező hatásúként tartják számon. A gyöngyvirág nagy mértékben mérgező és kis mértékben gyógyító hatását is ismeri:

A borjúnak adták gyulladásra, ha ment a gyomra. Vigyázni kell, mert az mérgező! Az olyan, mint az orvosság: ha kevés - orvosság, ha sok - méreg.

Az is előfordult, hogy nem a gyógyhatása miatt ittak teát, hanem csak a jóízű teázás kedvéért: A kankalint, vagyis a kásavirágot nem betegségre, hanem csak szórakozásból teáztunk. Jó ízű.

Bálint Julianna kukujzateát szokott főzni kukujzalapiból. Az áfonya levelét leszedte, megszárította, és csomókba összekötve felakasztotta. Nem az ágat, csak az ágakról leszedett leveleket használta fel leforrázva. A kertjében megtalálható a menta, a csombor, a kapor, az ánizs és a zsálya is. A csombor a káposztasavanyítás fűszere volt elsősorban. A zsálya gyógyhatását ő is ismeri: a teáját köhögés ellen alkalmazva. A májas hurkába pedig fűszerként kerül bele. A vadköményt a mezőn szedték, melyből elsősorban levest főztek, ritkábban pedig teát is főztek belőle: akinek fájt a gyomra, a szelet megindította. A kamillateát megitták, vagy borogatásként alkalmazták.

Telekfalvi Ferencné Bereczi Julianna családjában nem volt szokás a burjántea, azaz a teakeverékből főzött ital, hanem külön-külön főzték meg a rózsabogyóteát, a mentateát és a kukujzalapi-teát.

76