Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A hús
Az or jóst egyesek felfüstölik a levesekhez. Főleg a tárkonyos levesbe és a fuszuly- kalevesbe tesznek belőle. Más családok az orját nem füstölik meg, hanem édes levest, azaz húslevest főznek belőle. Mélyhűtött húsok A hűtőládák elterjedésével megváltozott a füstöléssel tartósított termékek aránya. Jóval kevesebb kolbász készül, a mélyhűtőbe pedig a család nagyságának megfelelő adagokban teszik el a sütéshez-főzéshez felhasználandó húsokat. Új keletű találékonyság a következő a kolbászhús pótlására: Nálunk most több hús van kivéve a hűtőbe’ való tartósításra. Vagy akkor vágunk egy borjút, vagy hogyha a szomszéd vág, akkor vásárolunk még húst, így a színhúst tesszük a hűtőbe, a kolbászkészítéshez pedig tesznek hozzá egy kis borjúhúst. De csinálunk olyan kolbászt is, ami csak disznóhúsból van. A borjúvágás a disznóvágás előtti napon zajlik. A borjúhús a hűtőbe is megy, csak hogy szaporítsa a disznóhúst. A szarvasmarha A szarvasmarha levágása A szentkirályi parasztok a kiöregedett szarvasmarhát vagy a beteg állatot a mészároshoz vitték levágatni, illetve levágatni és a levágott állat húsát eladni. A beteg állaton ez esetben a törött lábú jószág volt értendő, vagy amelyiknek olyan betegsége volt, hogy a húsát még el lehetett fogyasztani. Ám a borjút a parasztember is levágta. Az 1960-as évektől a betegséggyanús állatot az állatorvosnak kellett bemutatni. Az utolsó szentkirályi mészáros Bálint Pál volt, a falu központjában álló háza udvarán állt a mészárszék. Tiszteletre méltó ember vót, jól értette a mészárosságot. A mesterséget az apjától tanulta: László András mészáros vót, a felesége a mesterséget még nála is jobban értette... Magtalanok vótak... Az anyósomat ide vették örökbe, az egyik testvérének a leányát, meg ide vették a másik testvérének a fiát, Istvánt. Lett nekik három gyermek. A mészárszékben volt egy húsvágó tőke, egy hosszú pad vastag keményfából, bárd és különféle kések. A parasztember és a mészáros szóban megállapodott: a jószág levágásáért cserébe húst vagy pénzt adott a gazda. A parasztok hozták ide a marhákat, a mészáros levágta, kilózta, s kihirdették a faluban, hogy van hús. Kihirdették a faluban, vót egy doboló, hirdető. (Ha adót kellett fizetni, azt is kidobolta. Ha közmunka kellett: mennyi kell a közmunkára.) Itt és itt lehet marhahúst kapni. Megállapodtak... Megvót az ára: ennyibe adjuk kilóját. Ha a mészáros a húsból akart részesedni, akkor megtartotta magának a részt. A pénz mind a tulajdonosé lett, abból fizetett a mészárosnak, amibe’ megegyeztek. Pénzt vagy húst. Elszámoltak a gazdával, ha már eladta az árut. 69
