Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A kenyér
nyad. Édesanyám nem fehérlisztet tett a káposztalapira, hanem puliszkalisztet! Történik olyan is, hogy a káposztalapi megsül és ráragad az aljára, nem jő le. Ha idegen eszik belőle, neki visszataszító lehet, hogy mit is rakott a gazdasszony a kenyérbe. Kati [László Katalin] is jó kenyeret süt. Ő egykettőre összesiritti a kenyereket, és teszi a lapátra. Kézből vet. Én így nem tudom. Előbb az asztalra rakom ki. Meg tudom én is csinálni, de nem így szoktam. Amikó’ megsült, le kellett róla verni a héját. Leveregetem, s megreszelem. Tekenyőbe belerakom. És abroszt teszek rá. Berakom jól, és akkó’ a tetejére egy másikat. Akkó’ nagyon puha lesz a kenyér. Olyan nagyon finom... Telekfalvi Ferencné Bereczi Julianna nem az édesanyjától tanulta a kenyérsütést, hanem az anyósától, amikor 1964-ben férjhez ment: Nálunk nyolc gyerek vót a családba, nálunk hetente sütöttek kenyeret. A kenyérsütés napja lehetett a hét közepe vagy a hét vége, amikó’ elfogyott. Többnyire csütörtök vagy szombat, ünnepnap nem vót szabad kenyeret sütni. Vasárnap csak akkó’ sütöttek, ha a családban haláleset vót, és kellett sütni kenyeret a torra. Ha hétközbe esett az ünnep, akkó’ nem sütöttek, mer’ a templomba a pap bácsi mondja, ünnepnap van. Egyszerre nyolc kenyeret sütött édesanyám: háromkilós kerek kenyereket, nem formában. Kovászt eltettek az előző sütésbő’. Ezt a kovászt, amikó’ sütök, akkó’ langyos vízbe beleteszem, s még két deka élesztőt. Pléhtányérban letakarva tartották a kovászt a kamrába’, hogy ne száradjon ki. Én megfőzöm a pityókát délután. Hét darab háromkilós kenyérhez kell 15 kg liszt, 4-5 kg pityóka. Megszitálom a lisztet. Este kilenc órakor szoktam, a kovász a langyos vízbe’ szétmegyen, s akkó a pityókát, lisztet is teszek bele, 2 liter vizet öntök bele, s azt összedolgozom. S az reggelig megkel. De úgy is vót, hogy reggel kovászolt édesanyám, akkó’ délután sütött. Én reggel folytatom a munkát, nálam mindig délre kenyér van. De én azt szeretem, hogy este kovászotok. Ez a kovász reggelre szépen meg volt kelve. S akkó’ reggel csinálom meg a sós vizet, 6 liter víz kell. S akkó’ reggel fogok dagasztani a langyos vízzé’. Jó fél órát dagasztani kell, azért, hogy az a kenyér jó legyen. A jó dagasztás olyan, hogy ki kell dolgozni a tésztát. Akkó’ van jól kidagasztva a tészta, amikó’ a kéz tiszta. Addig kell dagasztani, míg a gerendáról csöpög a víz - azt mondták régen. Azaz jól megizzad, csöpög a homlokáról. Addig kell dagasztani, amíg csöpögjön a gerendáról a víz - édesanyám és anyósom is azt mondta. Utána takarom le abrosszal. És mindjárt mentem, gyújtottam be a kemencét. A bevetés előtt másfél órával kellett befűteni a kemencébe, akkorra meg is kel a tészta. Vékony fenyőfával fűtünk, hasábbal, úgy hívják, hogy candra, candrafa. A bükkfa nem jó, mert az nagyon kemény. Mikó’ má láttam, hogy meg van hevülve, akkó’ a szenet kihúzom a vonóval, és kiseprem. Az eleibe húzom ki a szenet. Berakom a kenyeret, és csukom be a kemenceajtót. Udvari kemencék vótak... Kiviszik a tekenőt, a tekenőbő’ kiszakítja a megfelelő adagot, azt úgy mondják, hogy kézbő’ vetnek be, bevető lapáttal. 51
