Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A kása
Ujjnyi vastagra, az lett vóna a legfinomabb, de inkább a puliszka vót a vastagabb és a túró a vékonyabb - és azé' nem nagyon szerettem. És ezt a felcsavart puliszkát fölvágták szeletekre - szeletelve ették melegen, mindenki egy-egy karikát kapott belőle. Én, amikó’ férjhez jöttem, má’ egészen másféleképpen csináltam. Ugye, fiatalasszony vótam, hát egy kicsit nem spóroltam annyira... Akkó’ a puliszkát nem főztem kemény puliszkára, hanem picit lágyabbra főztem, s raktam a lábasba. Alul tettem puliszkát, ugye, szétlapítottam, s a tetejére tettem tejszínt és arra cukrot. S akkó’ úgy hagytam, hogy rotyogjon össze, a kályha tetején. Eztet a gyermekek nagyon szerették. Mikó’ kicsikék vótak a gyermekek, nagyon imádták. Most is csinálom, és mindig megcukrozom a túrós puliszkát. Vannak, akik nem szeretik cukrosán: Hát az milyen dolog?! Régen nem vót nekünk tehéntúrónk, csak juhturóbó’ csináltuk. Csak most csináltam én a tehéntúróval. Az nem olyan zsíros, mint ajuhturó. Az állatorvos feleségétő’ azt hallottam, hogy a puliszkába margarint tesz, s hogy legyen zsírossága. Azóta én is úgy csinálom. Mer amaz szárazabb. Ha frissen főzték, akkor a sertészsírban eltett sült kolbásszal fogyasztották, illetve különféle pecsenyék köreteként alkalmazták. Az is általános szokás volt, hogy ha báránt vagy juhot vágtak, és hagymás tokányt főztek, akkor ahhoz nagyon ment a puliszka. A téli időszakban friss sült kolbászt vagy véres-májast, azaz véres és májas hurkát is fogyasztottak a puliszkához. A puliszka és a sült kolbász is ki vót porciózva: édesapámnak vót három darab, a nagyobb legénynek két darab és nekünk, gyerekeknek egyet adtak. A puliszka is ki vót szabva, olyan világ vót... A sült szalonna és a tojásrántotta mellé ugyancsak gyakran ették. Mások tojást rántottak, azaz omlettet csináltak hozzá: egy darab sült kolbász, egy kis füstölt főtt oldalas mellé omlett készült, és mindehhez puliszkát adtak. A reggelire vagy vacsorára fogyasztott hagymamártáshoz is gyakran ettek puliszkát - aki szerette, vagy ha a kenyeret pótolták általa. A kukoricadarából készült puliszkát így fogyasztották: A tej mellé megfőzték ezt a kukoricadarát, kitőtötték a tányérra, mint a tejes kását, arra tőtöttük a tejet. Az finom vót télen, az ma csak télen... Egyéb kásaételek, kásás ételek A búzadarából, darás lisztből főzött tejbegríz ugyancsak közismert étel. Tejberizst csak a tehetősebbek főztek, mert a rizst boltban kellett megvásárolni. Nemcsak a gyermekeknek főzték gyakorta, hanem gyakori vacsora volt az egész család számára. Sőt még a határbeli munkákhoz is kivitték: Ős szel mentünk a mezőre, s egy jó fazék tejeskását megfőztünk, nem vót, aki hazajöjjön az ételér’. Egy kis cukorral édesítették, és akinek módjában állt, az fahajjal szórta meg. A tejben megfőtt rizskása új keletű étel, ám ritkán főzték, mert a rizst vásárolni kellett. A kásás hurka kukoricakásával vagy árpakásával készült - mindkettőt kedvelték. Ez lényegében csak kását tartalmazott és egy kis zsiradékot: a háj szélét tették bele 46
