Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A mindennapok és a kitüntetett alkalmak táplálkozási rendje
Az utóbbi évtizedekben már nem tartják meg általánosan a karácsony böjtjét, ám az elvárásnak szóban mégis igyekeznek megfelelni: A böjtöket általában szoktuk tartani - a húsoktó’ óvakodunk. De én ezt nem szoktam, nem szoktam... Csak a húsvétot. Nem böjtölünk az éjféli miséig. Nappal nem böjtölünk karácsonykor, csak húsvétkor... Nálunk lucabúza sincs - itt húsvét előtt vetnek búzát, és a piros tojást abba rakják bele. Kilenc nappal húsvét előtt, tálba - a közepébe lyukat hagyunk, hogy a piros tojás odaférjen. Nagy tálba vetik, az asztalra teszik - szép... Most a csokinyulat és a -csirkét oda belészurkodják. A karácsonyfára kerülő szaloncukrot is az édesanya vagy a nagyanya készítette: Fenyőfa vót, de szegény édesanyám csinálta a szaloncukrot, mer’ nem lehetett kapni. A papírt eltették egyik évro a másikra, a sztaniolpapírt. A szaloncukrot főztük kevés vízzel, diót is őröltünk belé. A figuracukrot kinyomták szív vagy virág alakúra. Ugyanabbó’ a rendes szaloncukorbó’. Aztán Magyarországról hozogatták. Alma, festett dió, keksz is rákerült. A hó vattából volt, gömb is vót üvegbő’: szép gömbök. Ez vót az ajándék... Mikulásra örvendtünk, ha kaptunk egy-egy cukorkát, diót vagy mogyorót a cipőnkbe. Ügy pucoltuk a cipőnket, hogy valamit tegyenek belé. Az éjféli miséről hazatérve a család együtt fogyasztotta el az első ünnepi ételt, amelynek tőtelékes káposzta, gömböcös káposzta, tőtött káposzta gömböccel és gömböcös tőtelékes káposzta volt a neve a faluban. Ezzel a töltött káposztával és a hozzá elfogyasztott pohárnyi pálinkával vagy jó borral köszöntötték Jézus születését és az anyját, Máriát. A gazdasszony arra törekedett, hogy minden finom legyen. Az éjféli miséről hazajövet ettük meg a tőtött káposztát gömböccel. Mindenki igyekezett, hogy legyen a disznó levágva, és tudjon gömböcös tőtelékes káposztát csinálni. Jaj, hát olyan fantasztikus élmény van nekem megmaradva... Nem vót szőnyeg, csak egy szál szőnyeget vettünk a házba, a nagyszobába, úgy hívtuk: a nagyház. Azt felsúroltam, szép sárgára fel kellett súrolni... S akkó’ a csikókályha vót, bekente édesanyám kályhafestékkel, és akkó’ a karikák közül sütött ki... égett a tűz a kályhába’, mikó’ lefekedtünk. Megettük a tőtelékes káposztát, lefeküdtünk, és a meleg a fenyőfán a cukorkákat mozgatta... És akkó’ vót az a sztaniol rajta, fényös vót, és akkó’ a karikákná’ az a kicsi világ kisütött - hát olyan gyönyörű vót, hogy én ennél nagyobb boldogságot egy gyermeknek most sem tudnék adni. Hogy az nekem milyen boldogság vót: tiszta vót a ház - az a friss szag, s akkó’az a meleg... A meleg, ahogy mozgatta a cukorkákat... Úgy csillogtak! Az éjféli miséről hazajövet gömböcös káposzta vót. A disznó vízhólyagját megtőcs- csük orjossal, az orjának, a hátgerincnek a húsával - az olyan finom, különleges falat... Akkó’azt megfőzzük - nagyobb darabokra van vágva, sóval, csomborral, borssal, a véres, a májas hurka levébő’ tőtünk bele, összecsavarjuk, megtűzzük, feltesszük a füstre, és a töltött káposztával főzzük meg. Tőtött káposztát csinálunk hozzá székelyesen, egészbe’ főzik bele a gömböcöt. Igyekszünk, hogy délután megcsináljuk, és meleg marad, mikó’ hazajönnek az éjféli misérő’... Amiko kijövünk az éjféli misérő’ - úgy mondjuk, hogy Mária radinája, mikó’ Jézus megszületik -, édesanyám azt mondta, hogy Mária radináját ezzel a tőtött káposztával 34
