Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A sokszínű erdélyi és a székelyszentkirályi konyha
helyet elég jól ismertem, mert már eleget jártam volt ide madarászni is a többi társaimmal. [...] így a két galambbal elindultunk hazafelé, itthon, mikor anyám meglátta a két galambot, úgy szólott, hogy ezeket mért lőttétek meg, te Áron, hiszen ezek ártatlan madarak. Azok elég ártatlanok - mondja bátyám -, de teljesen üresen nem akartunk hazajönni, s ha már úgy akartunk, akkor nem volt egyéb, amit csináljunk, ezeket hoztuk. Most ezekkel mit csinálsz? - kérdi anyám. Erre azt mondja a bátyám: Ejszen édesanyám vacsorára megkészíti, mert éppen olyan, mint a csirkehús.” Tamási Gáspár gyakorta idézi fel az egyik legfontosabb nyári munkát, a havasokon végzett kaszálást és e munkához fűződő étkezési szokásokat is. A fűkaszálást már hajnalban elkezdte a gazda, és a reggelit rendszerint a kislegény, Gáspár vitte ki neki: „Tehát a reggelivel elindultam Gordomba, ami körülbelül olyan négy kilométer távolságra lehetett, de amire odaértem, olyan fekete felhők támadtak, hogy a napvilág esti szürkületté változott.. A kislegény kaszálni még nem tudott, viszont őt küldték friss forrásvízért a kaszálók számára: „...a bátyám is hazajött a nyári vakációra. Ő már akkor kaszálni is jól tudott, még jobban, mint apám. Én is velük mentem, de én még akkor nem tudtam kaszálni, s nem is erőltettek arra, hanem a forrásból vizet hozni, rendeket elrázni, újra vizet hozni. Némelykor a forrásnál játszadoztam is, de amikor apám észrevette, hogy tovább ülök a kelleténél, akkor eljött értem, s a fülemnél fogva vezetett elé a vízzel. Akkor sokkal könnyebb volt a víz, mintha másképpen vittem volna a rendeltetési helyére.” A szegény ember néha egy-egy vadat is szerzett a konyhára. A nyúlfogás egyik legegyszerűbb módja az volt, amikor a kislegények kabáttal fogták el a kiszemelt állatot: .. mennék bé ide az erdőbe nyulat fogni. S nem tölt bele öt perc az elhangzott szó után, s hát látom, hogy int, hogy menjek oda én. Már akkor tudtam, hogy valami titkos dolog lehet, tehát csendben, lassan odamentem. Azt mutatja, hogy a kabátom hamar hozd ide. Odavittem, abban a pillanatban gyorsan a földre dobta, a kabát szélét kézzel és lábbal a földhöz nyomta. Azt mondja nekem, hogy te is itt a kabát szélét nyomd meg, hadd vegyem ki, ami alatta van. Odanyúl, hát egy nyúlhat húz ki. Nekem ideadta s újra visszanyúl, s akkor még egyet kihúzott. Ha már van két nyúlhunk, ezeket hazavisszük, s majd megszelídülnek, s lesz két nyúlunk...” A család a disznóvágásból származó szalonnát a legnehezebb nyári munkákra tartogatta, azt vitte magával a tarisznyájában a szénakaszáláshoz is: „Kenyér, szalonna, hagyma, uborka volt benne.” A patakok vize olyan tiszta volt, hogy ihattak belőle az emberek: „... egy patakhoz értem, amelyet Nagyaszópatakának neveztek, s tiszta forrásból ered és hideg. Hát, gondolom, hogy egyet iszom ebből a patakból...” A Tamási családban a húsvét elmaradhatatlan étele volt a sült bárányhús. A pénteki napok pedig rendszerint böjtösen teltek, sőt még a hétköznapok többsége is - mivel a szükség is erre kényszerítette a családot: „Ezalatt édesanyám az ebédet az asztalra tette, mivel péntek nap volt, hát az ebéd fuszulykaleves volt. Még most is jól emlékszem arra, de máskülönben is nyáron falun 143
