Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A sokszínű erdélyi és a székelyszentkirályi konyha
ételt és italt a gyermekágyas házhoz. A keresztelői ebéd alkalmával pedig vendégség volt a háznál: a legfontosabb vendégek a komák voltak, ám rokonokat, ismerősöket is meghívtak. A XX. század második felében a keresztelői ebéd legjellemzőbb fogásai a következők voltak: 1. tokány marha- vagy juhhúsból, 2. majorságleves tyúkhúsból, 3. tészta (sütemény), 4. sült (juh-, marha- vagy sertéssült). E hagyományos ételsor a lakodalmi étrendre emlékeztet. Az étkezést a köményes pálinka vezette be, ám a leves nem első fogás volt, hanem a tokány előzte meg. Étkezés közben pálinkát vagy bort fogyasztottak. Kalács a főétkezés előtt és után egyaránt az asztalon volt. A lakodalmi szokáskörnek is megvoltak a táplálkozási hagyományai. Az előkészületek során, a lakodalomba való hívogatás és a második templomi kihirdetés napján mindkét lakodalmas háznál a levestésztát, a bordás laskát készítették a közeli rokon és a szomszéd asszonyok. Majd kedden az előkészületben részt vevők számára sütötték a kenyereket és a kalácsokat. Szerdán hordták össze a sütés-főzéshez szükséges alapanyagokat: lisztet, tojást, zsírt, tejet, cukrot, rizskását, lekvárt, az élő tyúkot, libát, pulykát. Csütörtökön újra kenyeret és kalácsot sütöttek, elsősorban a hétfői lakodalmas nép számára, pénteken pedig sütemények és kalácsok készültek. Szombaton a lakodalmi főzőasszony irányításával folytatódtak az előkészületek: a tyúkok levágása, a zöldségek tisztítása. A juhot, a sertést és a módos helyeken a borjút a férfiak vágták és dolgozták fel. Vasárnap a lakodalmas ház berendezése történt, összeszedték az edényeket és az étkezéshez szükséges eszközöket. Az esküvőre hétfőn került sor a hagyomány szerint, majd a templomi szertartás után a násznép kétfelé vált: a vőlegény násznépe a vőlegényes háznál, a menyasszony násznépe pedig a menyasszonyos háznál tartotta a lakodalmi ebédet. A hagyományos ételsor első fogása a tokány volt, majd ezt követte a tyúkhúsleves, a levesben főtt hús kemencében átsütve rizskásával és a tőtelékes káposzta. Az ebéd végeztével a vőlegényes háztól a násznép szekerekkel indult el a mennyasszonyért. A menyasszonyos háznál a vőlegény vendégeinek külön terítettek, majd tokány és tőtelékes káposzta került az asztalukra. A vőlegényes háznál terített asztalok várták a menyasszony szekerekkel megérkező násznépét: a násznagyot, a vőfényt, a két keresztanyát és keresztapát és a nyoszolyókat. Először a tokányt szolgálták fel, majd ezt követte a tyúkhúsleves, a sült hús rizskásával, a tészta, vagyis a sütemény. A tokány elfogyasztása után megérkeztek a menyasszonyos háztól útra kelt vendégek, a kárlátók, akiket szintén terített asztallal vártak. Ha halott volt a háznál, két egymást követő este virrasztottak fölötte az emberek, ahová mindenki önszántából ment el. A gyászházban tüzet nem raktak és nem főztek, a virrasztóknak és a tor résztvevőinek felszolgált ételeket a szomszédok főzték. Az egyik szomszéd tanyában pánkot sütöttek, a másikban az üres kalácsot. A pálinkáról is a szomszédok gondoskodtak. A temetés utáni tor fő étele a tokány volt, amelyet juh- vagy borjúhúsból főztek, főtt pityókát és kenyeret kínáltak mellé. Előtte és utána kalácsot lehetett fogyasztani a pálinka mellé. A római katolikus kalendárium szerint számon tartott ünnepek és jeles napok szokásait Székelyvarságon is a hagyomány határozta meg. Ezek között a karácsony és a húsvét volt a legkiemelkedőbb. 134
