Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A sokszínű erdélyi és a székelyszentkirályi konyha
„Nekem az [Michael Berze de Zentkiraly] kenier eweo zolgam volt, fizettem nekj az mit ennekem ott segitet jrtanom, az en keoltsegemen segiet, men vgj mint maga szamara, hanem en szamomra.”103 A családok az éves hússzükséglet jelentős részét a disznótartás révén oldották meg, így biztosították maguknak a sütéshez-főzéshez szükséges zsiradékot, a nagy fizikai erőt kívánó munkákhoz a szalonnát. A XVI. században az erdőn a makkon hizlalt disznó húsa igen ízletes volt: „Thwdom azt, hogj Keozep Rezbwl be hoztak vala az zentkiraliak es fanczaliak az Zenttamasi Simo diznayt az makrai, megh wtek s el keoltek az hwsat ”104 „Hogj azon hejrul azfanczaliaknak diznaiokat maknakjdeien az dezmara be hajtottak es megh tizedlettek, mind lofeieket s mind darabontokét.” - a lófők, a saját lovukon hadba szálló székely nemesek és a gyalogos katonák megtizedelték, azaz tizedet, dézs- mát szedtek a fancsaliak disznaiból makkoltatás idején.105 A középkori és az újkori Erdélyben az édesítés egyetlen forrása a méz volt. A XVI- XVII. századi történeti forrásokban gyakorta bukkannak fel a méhkert, a méhkosár (méhkas), a méhkosár-köpü (deszkából összerótt méhkas), a méhlopás, a méhlopás- bírság, a méhpásztor, a méhraj kifejezések.106 A káposzta az egyik legfontosabb zöldségnövény volt, a települések különálló káposztáskertekkel rendelkeztek, és a káposztalé, azaz a káposztaléleves is gyakran előfordul a forrásokban: „... melj heljet az Aszalónál, az patak mellett, kappoztas kertnek be kertelt volt; falu ellen tette volth az tilalmat...” - 1598-ban Ábránfalván volt vita a káposztáskert és a falu szabad helye ügyében.107 Külföldről beszerzett fűszerek Az Indiából származó bors a kősó után a második legfontosabb fűszer, amelyet évezredek óta világszerte ismer az emberiség. A középkori európai utazók nem véletlenül keresték az Indiába vezető hajóutat: Kolumbusz is a bors hazáját kereste, és Vasco da Gama 1498-ban el is érte Indiát. Ezt követően Portugália és Hollandia felügyelete alatt állt az értékes bors európai kereskedelme. Erdélybe a XVI-XVII. században került be a bors, amely a drága keleti fűszerek közül a legkevésbé volt költséges. Erdély a levantei behozatal egyik fő kapuja volt.108 A bors első írásos erdélyi említése 1582-ből származik, amely mellett gyakorta szerepel még a sáfrány és a gyömbér is.109 Udvarhelyszéki adatunk az 1589. esztendőből származik: „En mentem vala Marefalwara, szállottám vala az zent-martonj Berze Is103 DEMÉNY Lajos - PATAKI József 1983. 68. 104 DEMÉNY Lajos - PATAKI József 1985. 86. 105 DEMÉNY Lajos - PATAKI József 1985. 99. 106 SZABÓ T. Attila - VÁMSZER Márta 1997. 30-31. 107 SZABÓ T. Attila - VÁMSZER Márta 1994. 35. 108 KISBÁN Eszter 2009. 410. 109 SZABÓ T. Attila 1975.1. kötet, 1031. 128
