Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)

Falucsúfolók és népi táplálkozás a Székelyföldön

BEVEZETÉS: NÉPI TÁPLÁLKOZÁS ÉS FALUCSÜFOLÓ TRÉFÁLKOZÁS A SZÉKELYFÖLDÖN

A Székelyföld sokszínű népi táplálkozási hagyományait, egyes néprajzi tájainak gasztronómiai sajátosságait megismerhetjük a különféle honismertető munkákból, szakács- könyvekből, néprajzi tanulmányokból és a turisztikai látványosságok mellett a helyi ételeket és italokat is népszerűsítő útikönyvekből.12

Ám az egyes székely települések népi táplálkozásának jellegzetességeit maga a nép is megfogalmazza az etnikus sztereotípiák, azaz summás értékelések, jellemzések, falucsúfoló szólások formájában.13

Alcsík népe elöl járt a falucsúfoló tréfálkozásban. Csíkmenaság lakóit a környék népe zabkenyeresek néven csúfolta, mivel a vidék földje egykor csak zabot termett. Ha valaki Menaságba készült vendégségbe, azt mondogatták neki: Ma te zabkenyeret fogsz enni. Ugyancsak őket nevezték tréfásan galuskásoknak, mert a népi anekdota szerint egyszer felmentek a havasra, de üstöt elfelejtettek magukkal vinni, amiben megfőzhették volna az ebédjüket. Ezért aztán letörték a cserépkorsójuk nyakát, és abban főzték meg a galuskát. A csíkszentgyörgyieknek morzsoltos volt a gúnynevük, mert gyakran került az asztalukra a búzalisztből tojás nélkül készített és tenyérrel összemorzsolt aprótészta, amit tejben vagy káposztalében megfőztek, vagy túróval kevertek össze. Ugyanígy csúfolták a bánkfalviakat is, mivel a két falu egy községet alkot. Csíkbánfalva Kotormány nevű tízese (falurésze) volt az oltottmorzsoltkások népe. Ugyanis a szájhagyomány szerint egy asszony tejben főtt morzsolttal akart kedveskedni a kaszásainak, ám havasi kaszálója igen messze esett a falutól, így a hosszú úton a morzsolt teljesen felitta a tejet, és ökölnyi darabokba csomósodott. A férje alig ismert rá a megszokott ételre, ezért tréfásan megkérdezte: Te asszony, mit hoztál nekünk enni? Oltott morzsol- tot?! Másképpen még bő búzájú Kotormánynak is nevezik a települést, mert határában gazdagon terem a búza. Csíkszentmártonban egykor a férfiak a Szent Márton-napi búcsún nagyokat ittak az idegenből hozott újborból - innen ered a falu nagy poharú mellékneve. A rossz nyelvek szerint a lázárfalviak búcsú alkalmával így hívogatták a vendégeket: Urunk napján jere nálunk, kecsketejjel megkínálunk! - vagyis nem ünnepi alkalomhoz illően, hiszen a kecske a szegényember lenézett jószága volt. Lázárfalva szegény népe gyűjtögetéssel egészítette ki étkezését, gyakran szedtek keserűgombát, amelynek piszpiric a neve. A környék népe így csúfolta őket: Piszpiric gombát ettél-e? Csíkcsatószeg népe elnyerte a laskások csúfnevet, mert egykor a lakodalomra az előző nap elkészített laskát a legények ellopták, majd eladták, az árát pedig elitták a kocsmában. A szentsimoniakat azért hívták salátásoknak, mert kertjeikben salátát termeltek, és árulták.

12 KOLOZSVÁRI SZAKÁCSKÖNYV 1906; TAMÁSI Piroska 2005; GERGELY Éva 2007; ISSEKUTZ Sarolta 2008; JÁMBOR Mariann - SZABÓ Tamás 2008; ERDÉLYI KONYHA gasztronómiai magazin 201013 A következő válogatás forrása: DUKA János, 1995. 23-207. pp.; BEREZNAI Zsuzsanna, 2007. 313-370. pp.; BEREZNAI Zsuzsanna, 2010. 7.

11