Deme Ágnes: A széna szerepe Csíkszentgyörgy népének gazdálkodásában - Libelli Transsilvanici 10. (Kecskemét, 2013)

Lombtakarmány: egy lehetőség a széna pótlására - A szénamunka során használt szerszámok

helyszéken általánosak voltak a somfából készült gereblyefogak.34 Csíkszent- györgyön ritkán használtak somfát a gereblyekészítés során. A gereblyefogak szélessége 3-4 cm között mozog. Az eltérő területek különbö­ző minőségű szénája más és más típusú szerszám használatát követeli meg. Hagyo­mányosan a sűrűbb fogazat való a ritkább sarjúhoz, míg a gyér fogú gereblyék jól használhatók az első szénatermés összetakarására. A nyél kialakításához fenyőre, esetleg mogyorófára van szükség, olyan sima fára, amiben nincsen bog. A gerebenyél megfaragásához elengedhetetlen az anyag hasítása, ellenkező esetben ugyanis a fa puha bele gyengítené a szerszámot. A fejet és a szerszám nyelét össze­kötő íves káva rendszerint vadboroszlánbó I, vadcseresznyéből, vagy csigolyafából (fűzből) készül. Az előbb felsorolt fafajtákból bármelyik választható, de fontos, hogy a káva alapanyaga hajlékony legyen. A káva elengedhetetlen a takarásnál, ez tartja egyben az összegyűjtött szénamennyiséget. A gereblyekészítéshez tehát specialistára van szükség, az esetlegesen előfordu­ló kisebb javítási munkákat azonban bárki el tudja végezni. Gyakran előfordul, hogy a szerszám fogai elhasználódnak, megkopnak, kitörnek. Egy gereblyefogat azonban bicskával könnyedén ki lehet faragni. A gazdák általában készleteket halmoznak fel az ilyen esetekre. A gereblyefogak elkészítésére rendszerint télen kerül sor, hiszen akkor kevesebb a munka, korán sötétedik. Ez ideális idő arra, hogy jó néhány dara­bot előre kifaragjanak, és amikor majd a nyári takarás során szükség lesz rájuk, gyorsan lehessen javítani a megrongálódott szerszámokat. A fenti gereblyetípuson kívül azonban még több fajta is létezik. Sokan említet­ték, hogy a nyél anyaga mogyoró is lehet. Az erdőn elhelyezkedő földek közelében sok mogyoróbokor van, ezek ágai gyakran természetesen úgy nőnek, hogy Y-alakú elágazást képeznek. A két felső ág közötti távolság körülbelül 25-30 cm. Az ilyen természetes ágas fák is felhasználhatók gereblye nyeleként. A forma nem mindig szabályos. Előfordul, hogy kettő, vagy több elágazása is van a nyélként használt fának. Az ilyen típusú nyelekhez nem tartozik káva. A változatok azonban nemcsak a nyelek, hanem a fogak tekintetében is érvényesülnek. A fogak száma 12-től akár 22-ig terjedhet. Nem mindegy, hogy az adott szerszám sűrűbb, vagy gyérebb főgázá­ul Utóbbit a szénához használják, az ugyanis durvább, ritkásabban álló fogak kelle­nek hozzá. A fogtáv itt nagyjából 3 cm. Sűrűbb fogakkal rendelkező gereblye a sarjúhoz való. Az udvarlás során a legények ritkán ajándékoztak a lányoknak tulipá­nos faragásokkal kidíszített gereblyét. Csíkszentgyörgyön a „ szeretőnek való aján­dék” inkább a guzsaly volt.35 A fagereblye mellett a szénacsinálás lényeges eszköze volt még a favilla, amit a baglya felrakásához használtak. Ma már a favillát szinte teljesen kiszorította a vasvilla, legalábbis a szénamunka esetében, ámbár a fagereblyét még széles körben használják. A XX. század első felében azonban a gyűjtést is jobbára favillával vé­gezték. Favillának a legjobb alapanyag a mogyoró, hiszen ez a növény gyakran olyan természetes elágazásokat képez, amelyeket a készítés során úgyis ki kell alakítani. 34 Vö.: HAÁZ Ferenc 1942. 27. 35 Vö.: SZABÓ Mátyás 1957. 29., HAÁZ Ferenc 1942. 28. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom