Deme Ágnes: A széna szerepe Csíkszentgyörgy népének gazdálkodásában - Libelli Transsilvanici 10. (Kecskemét, 2013)
Lombtakarmány: egy lehetőség a széna pótlására - A szénamunka során használt szerszámok
ember „ezermester” mivolta, leleményessége, amellyel „igyekszik az idő és hely viszontagságain is fölülkerekedni.”29 A kasza nyelének kifaragásához, elkészítéséhez mindig mesterre, faműves specialistára volt szükség. Egy átlagos gazda nem vállalkozott a megcsinálására. A kasza nyelének nagyon alkalmas a fenyőfa, hiszen egyenes és gyantás. Sima tapintása miatt könnyű vele dolgozni. A kasza mankóját viszont leginkább bükkfából készítették. Ennek a fafajtának is az a sajátossága, hogy felülete nem érdes, hanem sima, ami különösen fontos, hiszen a mankót mindig kézben kell tartani. A bükkfa ráadásul ,,melegebb a kéznek”, ezért minden markolathoz szívesen felhasználják. A mankót 4-5 évente érdemes lecserélni, addigra elhasználódik. A nyél ezzel szemben 10- 15 évig is kitarthat. A kasza nyelét úgy kell kialakítani, mintha magasabb emberhez szabná a készítője. így, ha rövidnek bizonyul, még mindig le lehet vágni belőle egy darabot.30 A kasza pengéjét mindig vásárban, boltban veszik meg. Kaszapengéből szívesebben használnak 10-15 cm-rel rövidebbet a szokásosnál. Kicsi kaszával szeretnek dolgozni. A különbség oka valószínűleg az, hogy „az Alföldön a kasza már igen régen eszköze az aratásnak is, a gabonához pedig hosszabb pengét használnak, mint a fűhöz.”31 Csíkszentgyörgyön mindig hangsúlyozták is, hogy a kasza favágásra való, aratáshoz pedig ott a salló. A kicsi kasza elnevezés egyébként csak a penge rövidségére utal. A kicsi kasza nem azonos a rövid kaszával, ami inkább a kasza és a sarló átmenetének tekinthető.32 A kaszálás ma már leginkább kaszálógéppel történik, de azért néha kézi kaszát is kénytelenek használni, például az olyan keskeny, meredek helyeken (muzsdákon), erős martokon, ahová a kaszálógépet nem tudnák felvinni. Mára a csíkszentgyörgyi családi gazdaságok körülbelül 60%-a rendelkezik saját kaszálógéppel. A kaszálógépek a szocializmus utolsó éveiben, 1985 körül jelentek meg először magánszemélyek tulajdonában is. A ’80-as évek második felében még ritkaságnak számítottak, csak 2-3 ember büszkélkedhetett saját kaszálógéppel. Egyre szélesebb elterjedésük a ’90-es években következett be. Megítélésük először ellentmondásos volt, a kaszáló- gépek első „bevetéseit” időnként gyanakvás kísérte. Sokan úgy gondolták, nem megy vele olyan hatékonyan a munka, mintha kézi kaszát használnának, hiszen a kaszálógép „levágja az imolát (a kaszálókon előforduló magas szárú, kevés levelű virágot), a sarjassa meg ott marad”. A kaszálógép tehát esetenként nem vágja le tökéletesen a szénafű növényeit, csak a magasra nőtteket, az apróbb, gyérebb szálakat pedig otthagyja. Ezzel együtt a kaszálógép hamar kiszorította a kézi kaszát, hiszen segítségével az egyik legnehezebb fizikai munkát lehetett megkönnyíteni: „Szaporább vele a munka, s könnyebb is mondják a szentgyörgyiek. A kaszálógéphez hasonlóan egyre inkább elterjed a takarógép, a rendsodró. Már több család is rendelkezik saját rendsodróval, de míg a kézi kaszát szinte már teljesen felváltotta a kaszálógép, addig a takarást máig is szívesebben végzik kézzel. A levágott fű összehúzására gereblyét, gerebét használnak. Utóbbi hagyományosan fából készül, ma már azonban műanyag gereblyével is dolgoznak. Takarás29 KOVÁCS Ferenc 1934. 137. 30 Vö.: SZABÓ Mátyás 1957. 25. 31 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 177. 32 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 173. 21
