Bárth János: Vízvezető közösségek Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván - Libelli Transsilvanici 8. (Kecskemét, 2010)
Utószó – A vízvezető közösségek kutatásáról
UTÓSZÓ A vízvezető közösségek kutatásáról 2005 koratavaszán a csíkszentgyörgyi tízesek témakörének kutatása során figyeltem föl először a vízvezető közösségek létezésére. 2005 nyarán a mellettem tevékenykedő, Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván járó-kelő szegedi egyetemi hallgatók figyelmét is fölhívtam a vízvezető közösségekre, a kútközösségek utódaira. Megpróbáltam feltárni ezeknek az újfajta közösségeknek a működését. Igyekeztem másolatban megszerezni legfontosabb dokumentumaikat. Gyűjtőmunkám elején különösen Bajáki Bernadett tanítványom volt segítségemre. Buzgólkodását ezúton is köszönöm. 2006 kora tavaszán a csíkszentgyörgyi „megyés templom” tájékán, a Dobondiak utcájában magam is megfigyelhettem a Szentegyház patakai közösség árokásó, csőfektető munkálkodását. 2007-ben Az eleven székely tizes című könyvemben röviden hírt adtam a XXI. század eleji vízvezető csoportokról, mint olyan szomszédsági közösségekről, amelyek méltó utódai, társai azoknak a kis gazdasági szerveződéseknek, például az esztenatársaságoknak, hídközösségeknek, kapuközösségeknek, kútközösségeknek, amelyek a tízeseken belül évszázadok óta léteztek. 2008 elején sokat foglalkoztatott Csíkszentgyörgyön és a feldolgozás helyén, Kecskeméten egyaránt a vízvezető közösségek térképes ábrázolásának kérdése. Ismét megszereztem néhány közösség dokumentumainak másolatait. Az efféle gyűjtést nehezítette, hogy a vízvezető közösségek vízvezetékei a vízügyi, egészségügyi és egyéb hatóságok előzetes engedélyei nélkül működtek. Emiatt a szerveződések nem szívesen adták ki nagyon egyszerű dokumentumaikat. Néhány alapító egyezség, „szabályzat”, számítván a hatóságok támadásaira, ki is jelentette, hogy a közösség működésével kapcsolatos dokumentációkat és információkat bizalmasan kell kezelni. Ez a szellem érzékelhető volt a kutatások során. Csíkszentgyörgyi barátaim támogatása kellett ahhoz, hogy az alapító egyezségek, szabályzatok, névsorok egy részét másolatban megszerezhessem. 2008. április 17-én a Magyar Néprajzi Társaság Domaszéken tartott társadalomnéprajzi konferenciáján előadást tartottam „Kútközösségek után vízvezető közösségek Csíkszentgyörgyön” címmel. Előadásomban összefoglaltam mindazokat az adatokat, amelyeket az előző években a vízvezető csoportokról föltártam. Kivetítettem a térképes ábrázolás akkori változatát is. 2009-ben elhatároztam, hogy a Libelli Transsilvanici sorozatban önálló füzetet adok ki a Fiság táji vízvezető közösségekről. A terepen járva kiderült, hogy addigi ismereteim hiányosak. Néhány kisebb közösség nem került a magam és adatközlőim látószögébe. Újabb kutatásokat végeztem a terepen. Kecskeméten pedig újra elkészítettem a nagy térképet. 2009 novemberében megírtam a tanulmány első részét, de más elfoglaltságaim miatt a második rész megfogalmazása 2010 novemberére és decemberére maradt. Kutatómunkámat sokan segítették. Ok megértették, hogy nem ostort pattogtató hatóságként firtatom a fenti okok miatt „rázós”-nak tekintett témát, hanem a néprajzi jelenkutatást, ha úgy tetszik, a kulturális antropológiát kívánom gazdagítani egy XXI. századi, új szomszédsági közösség bemutatásával. Czikó György iskolaigazgatónak, Kézdi József közbirtokossági elnöknek, Kánya Imre „tizesbírónak”, Pálfi 29
