Bárth János: Vízvezető közösségek Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván - Libelli Transsilvanici 8. (Kecskemét, 2010)
Vízvezető közösségek az ezredfordulón
szabályzata tartalmazza azt a kitételt, hogy a vízvezető közösségekből nem lehet kilépni, illetve befizetett pénzt senki nem kap vissza. Aki valamilyen oknál fogva mégis „kiáll”, elbúcsúzhat befizetett pénzétől. A csoportban maradásuk fogadalmát és pénzük vissza nem térítésének tudomásul vételét aláírásukkal nyilvánították ki a tagok.- A csoportok szabályzatai kilátásba helyezték, hogy az elkészült és már működő vízhálózatok karbantartásához, javításához a tagoknak később is pénzzel és fizikai munkával hozzá kell járulniuk. (Például a vízadó forrásokat évente, a bazinokat három évente ajánlatos tisztítani, takarítani.)- A szabályzatok hangsúlyozták, hogy a vízvezető közösségek tevékenysége a forrásoktól a házak kapujáig terjed. A közösség tagjai közös költségen és közös munkával a házak kapujáig ássák az árkokat, fektetik a csöveket. Kapujától befelé, a telkén minden tag a maga erejével végzi az árokásást és a csőfektetést.- A csoportok szükségesnek tartották kijelenteni, hogy önfejűén, saját egyéni érdekében senki nem nyúlhat a forráshoz, a bazinhoz, a vezetékhez. Ha valamilyen előre nem látható ok miatt mindenképpen el kell zárni a főcsapot, vagy a szakaszolót, a vízelzárást előzetesen egyeztetni kell a tagokkal.- Volt olyan csoport, amelyik meghatározta, hogy ha a vízvezető közösségnek nagy horderejű döntést kell hoznia, a tagok 80%-a legyen jelen a gyűlésen. A vízvezetékek megépülése A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi vízvezető közösségek vize a szabadesés természeti törvénye alapján érkezik a hegyoldali forrásokból az alacsonyabban fekvő Fiság parti lakott területre. Ahhoz, hogy a szabadesés természeti törvénye jól érvényesülhessen, a források közelében, tehát a falvak telkeinél magasabb helyen fedett vízgyűjtő medencéket kellett építeni, amelyeket a székely szóhasználat román eredetű szóval bazinmk nevez. A vízvezető közösségek bazinjai a forrás vízbőségéhez és a közösségek méretéhez igazodóan különböző nagyságúak. Előfordul 16.000 literes és 50.000 literes bazin egyaránt. Az „Alsó-Aji” csoport 50.000 literes bazinja 4 méter széles, 6 méter hosszú és 2,20 méter mély. Fazekas András szántója alatt gyűjti a forrásvizet. A vízgyűjtő medencék kiásása, betonozása, szigetelése sok munkával, vesződséggel járt. A betonozáshoz használt kavicsot a Fiság medréből szerezték be a tagok. Cementet, vasat, „üvegvizet” az összeadott pénzből vásároltak a szervezők. A bazinokat legtöbbször földdel fedték le. A tetejükre rakott talajon növényzet sarjadt. A határban járók manapság nem is mindig sejtik, hogy időnként vízgyűjtő medencék fölött lépkednek. Ez jól van így, hiszen a vízvezető közösségek igyekeznek nem nagydobra verni, hogy hol van a vízgyűjtőjük. Ezáltal elkerülhetik a rosszindulatú behatolásokat, a tudatos vízszennyezést és hasonló kártételeket. A bazinoktól nem messze fekvő forrásokat is igyekeztek a vízvezető közösségek befedéssel és kerítéssel elérhetetlenné, láthatatlanná tenni, hogy megakadályozzák az állatok és a rongálásban örömet lelő személyek pusztítását. Ha szabadon csorogna a forrás vize, egész közösségek lennének kitéve a víztől való megfosztás, a víz megfertőzése, esetleg a víz megmérgezése veszélyének. A vízvezetékek építése21
