Bárth János: Vízvezető közösségek Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván - Libelli Transsilvanici 8. (Kecskemét, 2010)
Vízvezető közösségek az ezredfordulón
Szentgyörgy legfölső tízesében, Háromtizesben 8 vízvezető közösség alakult. Ezek, egy kivételével, igazodnak a tizeshatárokhoz. Nem „lógnak ki” tízesükből. Az alatta elterülő Jenőfalva tízesben 6 és „fél” vízvezető csoport működik. Az „Alsó- Aji” csoport egyik fele ugyanis átesik Körösmény tízesbe. Az „Alsó-Aji” közösség esetében a praktikum győzedelmeskedett a történelmi tizeshatár, mint hagyományos elhatárolódási vonal fölött. Körösmény tizesben csak a kis létszámú „György Kovács kerti” közösség tekinthető igazi Körösmény tizesi alakulatnak. A „Halaskúti (Egresaszói 1.)” és a Szentegyház patakai nagy közösségek eleve úgy jöttek létre, hogy Körösmény tizesi és Ittkétfalva tizesi portákra egyaránt juttassanak vizet. Esetükben nem csak a tizeshatárt lépte át a vízvezető közösség határa, hanem Szentgyörgy és Bánkfalva falvak határát is. A legújabb két csoport, az „Ittkétfalvi (Egresaszói 2.)” és a „Martonosi (Göncédi)” Bánkfalva területén újra igazodni látszik a tizeshatárokhoz. Előbbi Ittkétfalva tizesi, utóbbi néhány altizesi portát leszámítva jobbára Martonos tizesi házakat, családokat foglal magába. Amikor a vízvezető közösség területe átlép a tizeshatárokon és a faluhatárokon, a szervezőket praktikus szempontok mozgatják. Olyan porták népe kerül a közösségbe, amelyek fekvésüknél fogva praktikusan kapcsolódni tudnak a vezetékrendszerhez, mert közel esnek a fővezeték haladási vonalához. A tizeshatárokon való átlépés ténye kiválóan érzékelteti, hogy a vízvezető közösség tipikus szomszédsági szerveződés, szomszédsági közösség. A vízvezető közösségekben a szomszédság, mint kissé határtalan társadalmi csoportosulás diadalmaskodik olyan ősi kötelékek fölött, mint a falurészhez, faluhoz tartozás. A vízvezető közösségeket a forráshely földrajzi nevéről, vagy a fogyasztás helyéről, a fogyasztók jellemző nemzetségnevéről emlegetik. A tanulmányomhoz mellékelt színes térképen és a csoportok adattárában valamennyi közösséget meg kellett neveznem. Ez nem volt mindig egyszerű feladat, mivel a többféle névhasználat miatt a vízvezető közösségek neveinek kavalkádja alakult ki. Néhány példa a névadásra! A legfölső szentgyörgyi vízvezető közösség Laczok nevében a Lacz nemzetségnév húzódik meg, miként a Laczok tize, a Laczok utcája elnevezésekben is. A Laczok vízvezető csoportját emlegetik azonban Szopos-i néven is, amely kifejezésben a Szopos szó családnévi eredetű földrajzi névre, a vízadó forrás helyére utal. A Bor patakai 2. patak- és völgynévvel jelzett csoportnak van Fejérek ragadványneve is. A Fejérek megnevezés a Jenőfalva tizes egyik szakaszán gyakori Fejér nemzetségnevet rejti. A Zatai 1. és a Zatai 2. nevek a vízfölhasználás helyét, az elkülönülő, Fiság balparti Zata falurész nevét tükrözik. Ezzel szemben a Monyasdi 1., 2., 3„ 4., a Bor patakai 1., 2., a Hiászói, az Alsó-Aji, a Tekeregi 1., 2., a Palágori csoportnevek rövidítve azokra a patakokra és patakvölgyekre utalnak, amelyekben a vízadó forrás található, nevezetesen Monyasd patakára, Bor patakára, Hiászó patakára, Alsó-Aj patakára, Tekereg patakára, Palágor patakára. Ugyanilyen a Szentegyház patakai közösség neve is, de benne a Szentegyház pataka patak- és völgynév a kifejezés szakrális tartalma miatt nem rövidül. A Nyíraljai, a György Kovács kerti és a Halaskúti csoportnév a Nyíralja, a György Kovács kert és a Halaskút földrajzi nevet tartalmazza. Ezeken a helyeken találhatók a vízvezető közösségek víznyerő forrásai. Az Ittkétfalvi és a Martonosi csoportnévben az Ittkétfalva és a Martonos tizesnév azokat a bánkfalvi falurészeket jelöli, ahol a csoport vízfogyasztó tagjai 17
