Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
I. Születés
I. SZÜLETÉS Egy gyermek világrajövetele a régi falun1 többnyire örömteli, ugyanakkor meglehetősen hétköznapi eseménynek számított. Sokan születtek és haltak meg, és ez Ozsdolán sem volt másként. A hivatalos képzettség nélkül tevékenykedő parasztbábák hagyományos, egyszerű fájdalomcsillapító praktikákkal vezették le a szüléseket, és csak a legvégső esetben merült fel annak a lehetősége, hogy a vajúdó nővel a kézdivásárhelyi kórházig szekerezzenek. A hosszú időn keresztül töretlenül magas gyermekhalandóság egyfajta kénytelen belenyugváshoz szoktatta a munkában gyűrődő asszonynépet. A szülés közben fellépő komplikációkkal, a komolyabb betegségekkel szembeni tehetetlenség ellensúlyozására bonyolult mágikus-szakrális tilalmakkal óvták a várandós asszony és a magzat egészségét. A 19-20. században az ozsdolai terhes asszonyok a Szüz- anya medálját nyakukban hordva, naponként fohászkodtak szerencsés szülésért és ép, erős gyermekért2. Szükség is volt az imádságra, hisz a századforduló tájékán torokgyík, vérhas és tífuszjárványok, 1918 és 1921 között a spanyolnátha tizedelte a gyermekeket. Előfordult, hogy egy családban húsz gyermekből csak öt érte meg a felnőttkort, mert a halál kettesével fektette koporsóba a magzatokat. Orvos legközelebb a 12 km-re fekvő Kézdivásárhelyen volt, így főként házi orvosságokkal, gyógy- fuvekkel, vízvetéssel, megkerítéssel és megfőzéssel, különbféle guruzslásokkal igyekeztek helyreállítani a felborult egészséget. A katolikus hitre keresztelt gyermekek születésszámának megállapításához, az ozsdolai keresztelési anyakönyv (Matricula Baptisatorum) adatait felhasználva három idősíkot vettem alapul. A keresztelési adatok szerint 1912 és 1922 között 865 gyermek született, ebből 147 törvénytelen (utólag ebből 16-ot ismert el az apa). A 865 gyermekből 267 még öt éves kora előtt, 57 pedig a nagykorúvá válás előtt elhunyt. A gyermekek életben maradási esélyeit tekintve jelentős javulás következett be az 1952 és 1962 közötti időszakban. Ekkoriban vált kötelezővé a kórházi szülés, kiépült a védőnői hálózat és a terhes nők hivatalos adminisztrációja. Ozsdolán az első, oklevéllel rendelkező védőnők és szülészeti asszisztensek közé tartozott Görög Jánosné Baricz Mária, Bartókné Virág Teréz, a lemhényi származású Fábián Zoltánná Mátyás Brigitta, Vojna Jánosné, Szőcs Ilona, Salamonná, Márk Ilonka és Gizella. A későbbiekben Pál Istvánná Vitájos Erzsébet és Kovács Gézáné Vitájos Margit látta el a védőnői feladatokat. A katolikus matricula szerint 1952 és 1962 között már csak 548 gyermek született, ami a korábbi időmintához képest háromszázzal kevesebb szülést jelent tíz év alatt. A házasságon kívül született gyermekek száma viszonylagos állandóságot mutat (10 év alatt 135, ebből 52 utólag elismert). Ugyanakkor óriási eredménynek számít, hogy ez idő alatt mindössze 36 gyermek hunyt el javarészt magzati gyengeség (debilitas innata) következtében. A fejlődő orvoslásnak köszönhetően a falu 1 „Régi falun” a még eleven (20. század eleji) kisparaszti társadalmat értjük. 2 Boldogasszonyról és a terhes anyákról bővebben lásd. BÁRTH János 2006.; 136-137. DEÁKY Zita - KRÁSZ Lilla 2005. 57.; GÖNCZI Ferenc 1906. 47-48.; KÁLMÁNY Lajos 1885.; Az ozsdolaiak lelkében erősen élt és él ma is a Szűzanya tisztelete, így fájdalmaikban, nehézségeikben is elsősorban a mennyei patrónától remélnek gyógyulást. 7
