Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
I. Születés
lélekszáma még a rohamosan csökkenő gyermekvállalási kedv, a fogamzásgátlás és a tudatos családtervezés hajnalán is stabil maradt. (1912-1922: 514 életképes magzat, 1952-1962: 512 életképes magzat!) 1992 és 2002 között már egyértelműen érződik annak a szomorú demográfiai tendenciának a hatása, mely az 1980-90-es évek vége óta az egész Székelyföldre nézve jellemzőnek mondható. A korábbi adatokhoz viszonyítva 200 fővel csökkent a tíz éves periódus alatt vállalt gyermekek száma. Ugyan közülük csak nyolc nem érte el a nagykorúságot, ez mindösszesen 326 életképes magzatot jelent tíz év alatt, mely jócskán alulmúlja a halotti anyakönyv (matricula defunctorum) szomorú arányait (431 fő/10 év). A gumióvszer megjelenése, az 1980-as években Magyarországról csempészett fogamzásgátló tabletták, majd az 1990-es években hormonkezelésként alkalmazott művi fogamzásgátlás és a felvilágosító kampányok hatására a családalapítás időpontja egyértelműen kitolódott. Ezzel a modern tendenciával párhuzamosan napjainkban is zajlik a szülést, születést körülvevő hiedelemrendszer átalakulása, deszakralizálódása. Ozsdola lélekszáma a huszonegyedik század elején 3600 fő körül mozog. A fent közölt adatok a felekezeti megoszlás miatt nem terjednek ki Ozsdola összlakosságára (részben kívül rekednek a pünkösdisták, adventisták, ortodoxok, reformátusok, összesen kb. 10-15%), de jól tükrözi a településen tapasztalható általános tendenciákat. Terhes asszony a régi faluban A terhesség felismerése a régi falun egyszerű és természetes módon történt. A várandós asszony többnyire a menstruáció kimaradásakor (ekkor vagy felhűltél, vagy gyerek lesz), az általános rosszullétből (ha mindened fáj), de legkésőbb a magzat megmozdulásakor (4 és fél hónap) már biztosan tudta, hogy lebetegedett.3 Az első gyermekes fiatal menyecskét idősebb nőrokonai figyelték és látták el tanácsokkal, ha rosszul lett, vagy szemlátomást hízásnak indult. Ha egy leány már a férjhez- menetel utáni első évben megterhesedett, szégyenében lekötötte a hasát, és amíg csak lehetett, szemérmesen titkolta állapotát. A korai teherbeesés mellett a család anyagi erejét meghaladó gyermekvállalást is rosszallással figyelte a falu. A 10-15 gyermeket nevelő házaspárra már könnyen rákerülhetett a bélyeg, hogy nem tudnak vigyázni („okos annyit csinál, amennyit akar, bolond annyit, amennyit tud”). Jóval szigorúbb megítélés alá estek a megesett, botlott leánok. Ha a leány szégyene kiderült, egész családjának viselnie kellett a megszólásokat, és a tényt, hogy a leány már nem tiszta búza, így nem számíthat kedvező házassági ajánlatra. Ha az apa nem vállalta a gyermeket, a leányt rendszerint egy özvegyember vagy öreglegény vette el.4 Gyermekére nem mondták, hogy Zoltánba, vagy Márika, hanem bitang. A megesett leány „porszem a gépezetben.” Kitaszítottságát tetőzte családjá3 DEÁKY Zita - KRÁSZ Lilla 2005. 63-65. 4 Ozsdolán az 1960-as évekig még a módosabb gazdák is elküldték serdülőkorú leányukat néhány évi szolgálatra, hogy beletanuljon a háztartásba, és később jó háziasszony váljék belőle. Ha a cselédszolgálat ideje alatt megesett a baj, a leány otthonától messze, a legnagyobb titokban végeztette el a magzatelhajtást. Esetleg a biológiai apa családjára bízta, vagy a kórházban hagyta gyermekét. Olyan eset is előfordult, hogy a lány hazatérve a legkisebb szégyenfolt nélkül férjhez ment. 8
