Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)

IV. Temetkezési szokások

Az ozsdolai adventisták már lassan száz éve külön temetőbe, a Borbáth család egykori birtokára temetkeznek, Kopolnó fölött a hegyoldalba. Halott mellett nem virrasztanak, és nem imádkoznak, hisz túlvilági sorsa már el van döntve, tovább nincs mit tenni a lelki üdvéért. Ugyanilyen megfontolásból gyertyát sem gyújtanak, a hazajáró lélekben nem hisznek. A közösség figyelme az élő hozzátartozókra irányul, őket vigasztalják és értük imádkoznak. A gyülekezet az 1990-es évek végén saját fekete halotti lepleket vásárolt. A gyászos ház kapuján táblára írják a feltámadás ígéretét: találkozunk. Az egyszerű temetést a sepsiszentgyörgyi prédikátor irányítja, a beszédet és az igehirdetést is ő tartja. A halottat kézen viszik fel a meredek úton a temetőbe. Elöl vonul a prédikátor, mögötte a presbiterek és a férfiak. A férfiak után jönnek a testvivők majd a közeli hozzátartozók, legvégül az asszonyok.

Az ortodox temetések bonyolult szokásköréből csak néhány olyan részletet ragadnék ki, ami az interjúk során a keresztény megfigyelők számára szokatlannak, említésre érdemesnek bizonyult. A rítusok nagy része az elhunyt túlvilági jólétének elősegítésére irányul. A temetési menet élén, egy gazdagon díszített, perecekkel, pénzzel és édességekkel megrakott termőágat visznek, amit a koporsó felett erősen megráznak, hogy az elhunyt módos legyen a másvilágon. A háztól a temetőig vonuló menet minden útkereszteződésnél megáll. Az útra négyszögletű szövetet terítenek, a sarkokba pénzt raknak. A temetőben a sírba eresztés után egy tyúkot dobnak keresztül a koporsó felett: ha a jószág feje a gödör felé esik, elvágják a nyakát, ha nem, egy szegény embernek adják.170 Az ozsdolai ortodoxok, adventisták, reformátusok és pünkösdisták ravatalozó híján még a kétezres évek elején is háztól temettek.

170 RÓHEIM Géza 1990. 178.

68