Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
III. Ünneplő falu. Az esztendő népszokásai
ják el a bábuégetést követő bálon. Mikor a koporsót a házak között viszik, az emberek kiállnak a kapuba és tettetett riadalommal kiabálják: erre ne vigyétek, mert fenn akad s itt marad nekem! A farsangtemetők szekerén találunk még székely ruhába öltözött, táncoló és éneklő, ujjongtató fiatalokat, zenészeket. Középen egy csinos leány, gyakrabban egy leánynak öltöztetett bajszos legény illeged magát, és hogy elkeljen, út közben hangosan árulják, kínálgatják. A szekerek mellett 6-8 hamubotos halad, akik bot végére erősített, rongyba kötött degettel riogatják az arra járókat. A II. világháború előtt a farsangtemetés elmaradhatatlan eszköze volt a lóra kötött nyuszolya. A szekér kerekére két összeölelkezett bábút, a végére egy vizes korsót tartó figurát erősítettek. A bábukat napszálltakor, örömzenével kísérve égették el a főtéren rakott máglyán. Csao ideje alatt a hangos farsangtemetés hagyománya visszaszorult. Volt olyan időszak, amikor egyetlen lődörgő szekér, egy szegényebb rendű ember járta a falut a nyuszolyára kötött bábukkal. Olykor egy muzsikáló cigányember is vele tartott. 1990 után a Kultúrház vezetője újította fel a farsangtemetés hagyományát. A 1990-es évek elején dobos és trombitás is tartott a menettel, elöl pedig két lovas legény haladt. 2007-ben nem farsangfarkán, hanem szombaton tartották a farsangtemetést, mert ekkor értek rá a fiatalok. A szereplés előtti napokban kiosztották a szerepeket, főpróbát tartottak. A menet reggel 10 órakor indult, és a mulatság délután 5-ig tartott. Ahol nagyobb tömeg verődött össze, megálltak a szekérrel, leemelték a koporsót és elsiratták a telet. A régi mintából megmaradt a pap, a kántor, a siratóasszonyok, 2-3 pár táncos, 2-3 zenész, a zöldággal és szalagokkal díszített lovas szekér. A gumikerekű szekereket a néptanács adta a farsang kergetőinek. A szekéren a legények utcalánynak, és egyéb maszkának öltöztek, mellettük ujjongtat- tak a hamubotosok. A farsangtemetés szokását napjainkban a fiatal felnőttek városi munkavállalása, a középkorosztály hiánya veszélyezteti. Farsang után a leghamarabb április elsején, a férfiak napján nyílik alkalom büntetlen bolondozásra. Ezen a napon idősek és fiatalok egyaránt megjárassák, akit tudnak: kicserélik a kapukat, a pórul jártakat mondvacsinált indokokkal küldik a falu egyik végéből a másikba. Erre mondják az ozsdolaiak, hogy áprilist járatnak. A május elsejei májusfaállítást is bosszantó tréfák sora kíséri. A legények a kapukulcsot ellopják, a kapukat kicserélik vagy az éj leple alatt a háztetőre hurcolják, a szekeret az istálló fölött összerakják, stb. A farsangi bálhoz hasonlóan a május elseje is vízválasztó az eladó leány életében. Éjjel az ablakhoz simulva lesi, raknak-e díszes zöldágat a kapujára, kap-e a szeretőjétől éjjeli szerenádot? A legények titokban felszalagozott nyír-és fenyőágakkal díszítik a kiválasztott leány kapuját, olykor egy apró cédulán az ágak közé csúsztatják monogramjukat. Napjainkban a legények már rövid szerelmes üzeneteket is rátűznek a gallyakra („imádlak”, hozzám tartozol” stb.) A kaput egész éjjel őrizniük kell, nehogy egy féltékeny vetélytárs leszaggassa a gondosan felrakott kapudíszt. Akad olyan is, aki cigányzenészt fogad, és éjjeli muzsikával kedveskedik kiválasztottjának. Ha a leánynak tetszik a muzsika, az ablakban ülve egy égő gyufaszállal kis köröket rajzol a levegőbe, esetleg behívja és megvendégeli a legényt és a zenészt. 53
